Éghajlatváltozás és mezőgazdaság az EU-ban

A mezőgazdaság fontos, pozitív szerepet játszik az éghajlatváltozás mérséklésében: a mezőföldeken található növények, sövények és fák fotoszintézis révén megkötik a légköri szén-dioxidot, a megfelelően kezelt talajok pedig szén-dioxidot tárolnak.

Azt is hozzá kell tenni azonban, hogy a mezőgazdaság felelős az EU-ban kibocsátott összes üvegházhatású gáz mintegy 10%-áért is (ami 2017-ben 438 994 millió tonna CO2e volt). A fennmaradó 90% az energia-, a közlekedési, a lakhatási és a kereskedelmi ágazat között oszlik el. A mezőgazdasági tevékenységekből származó üvegházhatású gázok két leggyakoribb típusa:

• az állatok emésztési folyamatából, a trágyakezelésből és a rizstermesztésből származó metán (CH4), valamint
• a szerves és ásványi nitrogénműtrágyával kezelt mezőgazdasági talajból és trágyakezelésből származó dinitrogén-oxid (N2O).

Az uniós mezőgazdasági ágazat üvegházhatásúgáz-kibocsátása 1990 és 2017 között 19%-kal csökkent. A szarvasmarhák emésztőrendszeri fermentációjából eredő metánkibocsátás ugyanebben az időszakban pedig 21%-kal esett vissza.

A közös agrárpolitika (KAP) révén az Európai Bizottság garantálni szeretné, hogy a mezőgazdaság jelentős mértékben hozzájáruljon az EU éghajlat-politikai céljaihoz.

Az európai zöld megállapodás részét képező „termelőtől a fogyasztóig” stratégia felvázolja a fenntartható élelmiszerrendszerre való átállás keretét, amely lehetővé teszi a mezőgazdasági termelőknek, hogy továbbra is el tudják látni a társadalmat élelmiszerekkel, de közben védjék is az éghajlatot. Ennek a mezőgazdasági átállásnak a fő eszköze a KAP.

A KAP jelenlegi intézkedései

A KAP előmozdítja a fenntartható mezőgazdasági rendszereket az EU-ban, lehetővé téve a mezőgazdasági termelőknek, hogy:

• biztonságos, egészséges és fenntartható módon előállított élelmiszerekkel lássák el a társadalmat;
• biztos és méltányos jövedelemhez jussanak, figyelembe véve az általuk nyújtott közjavak teljes skáláját;
• védjék a természeti erőforrásokat, növeljék a biológiai sokféleséget és kivegyék a részüket az éghajlatváltozás elleni küzdelemből.

A KAP szabályokkal és intézkedésekkel támogatja az éghajlat-politikát a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban.

Kölcsönös megfeleltetés

A kölcsönös megfeleltetési szabályok értelmében a KAP valamennyi kedvezményezettjének meg kell felelnie egy sor kötelező (jogszabályban foglalt) gazdálkodási követelménynek, valamint a jó mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó előírásoknak. A kölcsönös megfeleltetési szabályok védik a természeti erőforrásokat, amelyekre az éghajlatváltozás miatt egyre nagyobb nyomás nehezedik, míg a talaj védelmét szolgáló egyedi szabályok – például GAEC 4 szerinti minimális talajborítás iránti követelmény – a szén-dioxid-tárolást teszik lehetővé.

A környezetbarátabbá válást ösztönző támogatások

A KAP jelenlegi szabályai értelmében a mezőgazdasági termelők akkor részesülnek környezetbarátabbá válást ösztönző támogatásban, ha állandó gyepterületet tartanak fenn , diverzifikálják a növénytermesztést, és a szántóterületek 5%-át ökológiai jelentőségű területekké alakítják.

Az állandó gyepterületre vonatkozó követelmény segíthet megőrizni a talaj szervesszén-tartalmát, míg az ökológiai jelentőségű területekkel kapcsolatos egyes előírások – táblaszegélyek, agrárerdészet, takarónövényzet stb. – szintén hozzájárulhatnak a szén megkötéséhez.

Vidékfejlesztés

A KAP úgynevezett „második pillére”, a vidékfejlesztés hat kiemelt területet foglal magában. Az egyikük célja az, hogy „előmozdítsa az erőforrás-hatékonyságot és támogassa az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes gazdaság felé történő elmozdulást a mezőgazdasági, az élelmiszer-ipari és az erdőgazdálkodási ágazatban”. Vidékfejlesztési programjaikban az uniós országok hozzájárulhatnak ehhez a kiemelt területhez. Ennek érdekében olyan intézkedéseket kell hozniuk, amelyek:

• megkönnyítik a megújuló energiaforrások előállítását és felhasználását;
• csökkentik a mezőgazdaságból származó, üvegházhatású gázok és ammónia kibocsátását;
• előmozdítják a széntárolást és -megkötést a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban.

Az uniós országok számos intézkedése kapcsolódhat az éghajlat-politikához és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz, például:

• az agrár-környezetvédelmi és éghajlattal kapcsolatos intézkedések révén a mezőgazdasági termelők elkötelezhetik magukat éghajlatbarát módszerek és irányítási rendszerek – például agroökológia vagy agrárerdészet – mellett;
• a tárgyi eszközökbe történő beruházások lehetnek pl. trágyatároló létesítmények, amelyek csökkentik az ammóniakibocsátást;
• az erdőfejlesztést és -gazdálkodást támogató intézkedések fokozzák az erdők szerepét a szén megkötésében;
• a kockázatkezelési intézkedésekkel támogathatók a kedvezőtlen időjárási jelenségekkel kapcsolatos kölcsönös alapok;
• az együttműködést, a tudástranszfert és a tanácsadási szolgáltatásokat célzó intézkedések elősegítik az éghajlat szempontjából releváns gazdálkodási gyakorlatokkal kapcsolatos tudásépítést és innovációt.

Az Európai Vidékfejlesztési Hálózat elősegíti a bioökonómiával és az éghajlat-politikával kapcsolatos tudásmegosztást és együttműködést a vidéki térségekben.

Új KAP: 2023–2027

A 2023-tól alkalmazandó új KAP elősegíti az európai zöld megállapodásban megfogalmazott éghajlatvédelmi törekvések megvalósítását.

A KAP célkitűzései

A Bizottság javaslatai alapján az új KAP kilenc konkrét célkitűzés köré épül. Ezek közül az egyik az éghajlatváltozás mérséklésére és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, valamint a fenntartható energia mezőgazdasági célú felhasználására és előállítására irányul.

KAP stratégiai tervek

Az uniós tagállamok KAP-stratégiai terveikben rögzíthetik a helyi igényeket és lehetőségeket, hozzájárulva így az EU éghajlati céljaihoz. Az országok rugalmasabban alakíthatják majd ki az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló helyi és regionális intézkedéseket, és kihasználhatják azokat a lehetőségeket, amelyeket a mezőgazdasági ágazatuk nyújt a kibocsátások csökkentésére.

Új zöldítési struktúra

Az új KAP egyik eleme az új zöldítési struktúra, amely nagyobb hangsúlyt fog helyezni az éghajlatbarát gazdálkodásra. A megerősített feltételrendszer például magában foglalja (de megerősíti és észszerűsíti is) a meglévő követelményeket is, mint amilyen pl. az állandó gyepterület védelme. Olyan követelményeket is tartalmaz majd, mint például a tőzeglápok és a vizes élőhelyek védelme. A KAP költségvetésének jelentős része emellett az ökorendszereket fogja támogatni, ami arra ösztönözheti a mezőgazdasági termelőket, hogy önkéntes módszerekkel járuljanak hozzá az éghajlatváltozás mérsékléséhez és a kibocsátások csökkentéséhez. A Bizottság 2021 januárjában közzétette az ökorendszerek indikatív listáját, amely több olyan gyakorlatot is tartalmaz, amely kedvező hatással jár az éghajlatra. A vidékfejlesztési támogatás keretében az EU továbbra is finanszírozza az éghajlatváltozás mérséklése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából előnyös talajgazdálkodási kifizetéseket, beruházásokat, tudásépítést, innovációt és együttműködést.

Monitoring

A Bizottság közös keretet dolgozott ki az eredmények figyelemmel kísérésére és értékelésére, amellyel egy sor mezőgazdasági és éghajlatváltozási adatmutatót gyűjt. Agrár-élelmiszeripari információs portálján közzéteszi a legrelevánsabb környezeti és éghajlat-politikai, valamint az éghajlatváltozással és a levegőminőséggel kapcsolatos mutatókat.

A közös monitoring- és értékelési keretet egy sor értékelés és külső tanulmány is igénybe veheti a KAP teljesítményének kiértékeléséhez. A Bizottság 2021 júniusában független értékelést tett közzé a KAP éghajlatváltozásra és üvegházhatásúgáz-kibocsátásra gyakorolt hatásáról.

Az új KAP megerősített teljesítmény-ellenőrzési és -értékelési kerete elő fogja segíteni az elszámoltathatóság növelését és a teljesítményalapú modellre való áttérést.

Tudásépítés, kutatás és innováció

A kutatás és az innováció finanszírozásával a Bizottság olyan korszerű mezőgazdasági és erdőgazdálkodási rendszerek kifejlesztését támogatja, amelyek hozzájárulhatnak az éghajlat-politikai fellépéshez, miközben továbbra is termelékenyek és nyereségesek maradnak. Az „Európai horizont” keretprogram „Talajegészség és élelmiszerek” kutatási célterülete például a talajban rejlő lehetőségeket hivatott kiaknázni az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése érdekében.

A mezőgazdasági tanácsadó rendszer gondoskodik az új fejlemények és bevált gyakorlatok közzétételéről, valamint segíti a mezőgazdasági termelőket, hogy egy-egy konkrét helyzetben megtalálják a megfelelő megoldást.

Az európai mezőgazdasági innovációs partnerség (EIP-AGRI) feladata, hogy előmozdítsa az innovációt a mezőgazdaság és az éghajlatváltozás területén. Ehhez fókuszcsoportok, operatív csoportok, projektek, kiadványok és rendezvények állnak rendelkezésére. A kiemelt területek közé tartozik a szén-dioxid-tárolás a szántóföldi növénytermesztésben, az agrárerdészet, a szarvasmarha-tenyésztésből eredő kibocsátások csökkentése és a megújuló energia felhasználása a mezőgazdasági üzemekben.

Jogalap

A kölcsönös megfeleltetésre a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról szóló szabályok vonatkoznak: az 1306/2013/EU rendelet, a 809/2014/EU végrehajtási rendelet és a 640/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet.

A környezetbarátabbá válást ösztönző támogatásra vonatkozó szabályokat az 1307/2013/EU rendelet, a 639/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet és a 641/2014/EU végrehajtási rendelet határozza meg.

Az uniós vidékfejlesztési támogatást az EU az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) hívja le – 1305/2013/EU rendelet.