A globális felmelegedés erőteljesen érezteti a hatását a mezőgazdaságban és az erdészetben: az évszakok fokozódó átrendeződése zavart okoz a mezőgazdasági ciklusokban, a csapadékeloszlás változásai és a szélsőséges időjárási események – pl. a hőhullámok, az aszályos időszakok, a viharok és az árvizek – pedig további súlyos problémákat idéznek elő.
A közös agrárpolitika azt hivatott biztosítani, hogy a mezőgazdasági termelők alkalmazkodni tudjanak az éghajlati bizonytalansághoz, képesek legyenek csökkenteni gazdaságaik kibocsátását, és a munkájukkal hozzá tudjanak járulni az éghajlatváltozás mérsékléséhez.
Éghajlatváltozás és agrárgazdálkodás az EU-ban
A mezőgazdaság fontos és pozitív szerepet játszik az éghajlatváltozás mérséklésében: a mezőgazdasági földterületeken található kultúrnövények, sövények és fák fotoszintézis útján megkötik a légköri szén-dioxidot, a megfelelően művelt talajok pedig szén-dioxidot tárolnak.
Ennek ellenére a mezőgazdaság felelős a teljes uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátás mintegy 10%-áért (ami 2017-ben 438 994 millió tonna szén-dioxiddal volt egyenértékű). A mezőgazdaság ezzel az aránnyal az energetikai, a közlekedési, a lakossági és a kereskedelmi ágazatot követi a sorban. A mezőgazdasági tevékenységek kapcsán leggyakrabban a következő két üvegházhatású gáz kerül szóba:
- a metán (CH4), mely az állatok emésztési folyamatai, a trágyakezelés és a rizstermesztés során keletkezik, valamint
- a dinitrogén-oxid (N2O), mely a a talaj nitrogéntartalmát növelő szerves- és műtrágyázásból, valamint a trágyakezelésből származik.
Az EU mezőgazdasági ágazatának üvegházhatásúgáz-kibocsátása 19%-kal csökkent 1990 és 2017 között. A szarvasmarhák emésztőrendszeri fermentációjából eredő metánkibocsátás ugyanebben az időszakban 21%-kal esett vissza.
A közös agrárpolitika (KAP) révén az Európai Bizottság arra törekszik, hogy a mezőgazdaság nagymértékben hozzájáruljon az EU éghajlat-politikai céljainak megvalósításához.
Az európai zöld megállapodás egyik elemeként „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia felvázolja, milyen keretek között lehet átállni egy olyan, fenntartható élelmiszerrendszerre, amelyben a mezőgazdasági termelők továbbra is fedezni tudják a lakosság élelmiszer-szükségleteit, egyúttal pedig védelmezik az éghajlatot. A KAP a legfontosabb eszköz, mely az átállás során támogatni hivatott a gazdálkodókat.
A KAP intézkedései
A KAP előmozdítja a fenntartható mezőgazdasági rendszerek térnyerését az EU-ban, és lehetővé teszi, hogy a mezőgazdasági termelők:
- biztonságos, egészséges és fenntartható módon előállított élelmiszerekkel lássák el a társadalmat;
- stabil és méltányos jövedelemhez jussanak, mely tükrözi azt a tényt, hogy a közjavak széles skáláját állítják elő;
- védelmezzék a természeti erőforrásokat, növeljék a biológiai sokféleséget, és kivegyék a részüket az éghajlatváltozás elleni küzdelemből.
A KAP számos szabály és intézkedés révén segíti éghajlat-politikai intézkedések megvalósítását a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban.
Kölcsönös megfeleltetés
A kölcsönös megfeleltetési szabályok értelmében a KAP-kifizetések minden kedvezményezettjének meg kell felelnie egy sor kötelező, jogszabályban foglalt gazdálkodási követelménynek (JFGK), valamint a jó mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó előírásoknak (GAEC). A kölcsönös megfeleltetési szabályok védik a természeti erőforrásokat, amelyekre egyre nagyobb nyomás nehezedik az éghajlatváltozás miatt, míg a kimondottan a talaj védelmét szolgáló szabályok – például a minimális talajborításra vonatkozó 4. GAEC-előírás – előmozdítják a szén-dioxid-tárolást.
Az éghajlat és a környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági módszerekre nyújtott támogatás
A KAP jelenlegi szabályai értelmében az éghajlat és a környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági módszerekre nyújtott támogatás kedvezményezettjei azok a mezőgazdasági termelők lehetnek, akik állandó gyepterületet tartanak fenn, diverzifikálják a növénytermesztést, és a szántóterületek 5%-át ökológiai jelentőségű területekké alakítják.
Az állandó gyepterületre vonatkozó követelmény segíthet megőrizni a talaj szervesszén-tartalmát, míg az ökológiai jelentőségű területek kialakítását szolgáló elemek – táblaszegélyek, agrárerdészet, takarónövényzet stb. – szintén hozzájárulhatnak a szén megkötéséhez.
Vidékfejlesztés
A KAP úgynevezett „második pillére”, a vidékfejlesztés hat kiemelt területet foglal magában, melyek egyike arra irányul, hogy „előmozdítsa az erőforrás-hatékonyságot, és támogassa az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes gazdaságra történő átállást a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban és az erdőgazdálkodási ágazatban”. Vidékfejlesztési programjaik révén az uniós országok sokat tehetnek ezen a kiemelt területen, ha olyan intézkedéseket hoznak, amelyek:
- megkönnyítik a megújuló energiaforrások felhasználását és a megújulóenergia-ellátást;
- csökkentik a mezőgazdaságból származó üvegházhatásúgáz-és ammóniakibocsátást;
- előmozdítják a széntárolást és -megkötést a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban.
Az uniós országok számos intézkedést állíthatnak az éghajlatváltozás elleni fellépés és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szolgálatába. Így például:
- az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó agrár-környezetvédelmi intézkedések keretében a mezőgazdasági termelők vállalhatják, hogy éghajlatbarát módszereket és gazdálkodási rendszereket használnak (lásd: agroökológia, agrárerdészet);
- a tárgyi eszközökbe történő beruházások irányulhatnak pl. olyan trágyatároló létesítmények létrehozására, amelyek csökkentik az ammóniakibocsátást;
- az erdészeti ágazat fejlesztését és az erdőgazdálkodást támogató intézkedések előmozdítják, hogy az erdők betölthessék a szén megkötésében betöltött fontos szerepüket;
- a kockázatkezelési intézkedések keretében támogatni lehet a kedvezőtlen éghajlati jelenségek okozta károk fedezését szolgáló kölcsönös kockázatkezelési alapokat;
- az együttműködést, a tudástranszfert és a tanácsadási szolgáltatásokat célzó intézkedések elősegítik az éghajlat szempontjából releváns gazdálkodási módszerekkel kapcsolatos tudásépítést és innovációt.
Az Európai Vidékfejlesztési Hálózat elősegíti a vidéki biogazdasági tevékenységekkel és éghajlat-politikai fellépéssel kapcsolatos tudásmegosztást és együttműködést.
A KAP a 2023–27-es időszakban
A 2023–27-es időszakra szóló közös agrárpolitika 2023. január 1-jén lépett hatályba. A 2023–27-es KAP elősegíti, hogy a mezőgazdasági tevékenységek jobban megfeleljenek az európai zöld megállapodásban megfogalmazott éghajlat-politikai törekvéseknek.
A KAP konkrét célkitűzései
A 2023–27-es időszakra szóló KAP tíz konkrét célkitűzése közül az egyik – a Bizottság javaslatai alapján – az éghajlatváltozás mérséklésére és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, valamint a fenntartható energia mezőgazdasági célú felhasználásának és a mezőgazdasági ágazat fenntarthatóenergia-előállításának fejlesztésére irányul.
KAP stratégiai tervek
A KAP-stratégiai terveikben felvázolt intézkedések révén az uniós országok nemzeti szükségleteikkel és lehetőségeikkel összhangban törekedhetnek arra, hogy hozzájáruljanak az uniós éghajlat-politikai célok megvalósításához. Az országok rugalmasabban járhatnak el a tekintetben, hogy intervenciós intézkedéseiket (az ún. beavatkozásokat) az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó helyi és regionális követelményekkel összhangban alakítsák ki, és hogy kamatoztassák azokat a lehetőségeket, amelyeket mezőgazdasági ágazatuk kínál a kibocsátácsökkentésre.
Új zöldítési struktúra
A 2023–2027-es KAP egyik eleme az új zöldítési struktúra, amely újabb lehetőségeket kínál az éghajlatbarát gazdálkodásra. A megerősített feltételrendszer például magában foglal már létező követelményeket, köztük pl. az állandó gyepterület védelmét, de ezeket a követelményeket megszigorítja és észszerűsíti. A rendszer a tőzeglápok és a vizes élőhelyek védelmét is előírja. Ezen túlmenően a 2023–27-es KAP költségvetésének jelentős hányada az ökorendszerek finanszírozását szolgálja, amelyek keretében a mezőgazdasági termelők támogatást kaphatnak olyan módszerek önkéntes alapon történő alkalmazásához, amelyek hozzájárulnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez és a kibocsátások csökkentéséhez. A Bizottság 2021 januárjában közzétette az ökorendszerek indikatív listáját. A lista több olyan módszert is tartalmaz, amely kedvező hatást gyakorol az éghajlatra. Ezenfelül a vidékfejlesztési támogatása keretében az EU továbbra is finanszírozza az éghajlatváltozás mérséklése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából fontos földgazdálkodási kifizetéseket, beruházásokat, tudásépítést, innovációt és együttműködést.
Az előrehaladás nyomon követése
A közös monitoring- és értékelési keret révén a Bizottság egy sor mezőgazdasági és éghajlatváltozási mutatót gyűjt. Agrár-élelmiszeripari információs portálján a Bizottság közzéteszi a környezetvédelemmel és éghajlat-politikával, valamint az éghajlatváltozással és a levegőminőséggel kapcsolatos legfontosabb mutatókat diagramok, grafikonok és térképek formájában.
A közös monitoring- és értékelési keret egy sor olyan értékelés és külső tanulmány létrejöttét is elősegíti, amelyek a KAP teljesítményének mérését célozzák. A Bizottság 2021 júniusában független értékelést tett közzé a KAP éghajlatváltozásra és üvegházhatásúgáz-kibocsátásra gyakorolt hatásáról.
A 2023–27-es KAP megerősített teljesítmény-, monitoring- és értékelési kerete elősegíti az elszámoltathatóság növelését és a teljesítményalapú modellre való áttérést.
Tudásépítés, kutatás és innováció
A Bizottság a kutatás és az innováció finanszírozása révén támogatja, hogy olyan korszerű mezőgazdasági és erdőgazdálkodási rendszerek jöjjenek létre, amelyek képesek hozzájárulni az éghajlat-politikai fellépéshez, ugyanakkor továbbra is termelékenyek és nyereségesek maradnak. Az „Európai horizont” keretprogram talajegészséggel foglalkozó kutatási célterülete például azokat a lehetőségeket hivatott kiaknázni, amelyek a talajnak köszönhetően állnak rendelkezésre az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére.
A mezőgazdasági tanácsadó rendszer információkkal szolgál az új fejleményekről és a bevált módszerekről, így segítve a mezőgazdasági termelőket, hogy egyedi helyzetükre megfelelő megoldást találjanak.
A mezőgazdaság termelékenységét és fenntarthatóságát célzó európai innovációs partnerség (EIP-AGRI) azért jött létre, hogy előmozdítsa az innovációt a mezőgazdaság és az éghajlatváltozás területén. A partnerség keretében fókuszcsoportok, operatív csoportok, projektek, kiadványok és rendezvények szolgálják e cél megvalósítását. A kiemelt területek közé tartozik a szántóföldi gazdálkodás során végzett szén-dioxid-tárolás, az agrárerdészet, a szarvasmarha-tenyésztésből eredő kibocsátások csökkentése és a megújuló energia felhasználása a mezőgazdasági üzemekben.
Jogalap
A kölcsönös megfeleltetésre azok a szabályok vonatkoznak, amelyeket az 1306/2013/EU rendelet, a 809/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet és a 640/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet fogalmaz meg a közös agrárpolitika finanszírozására, irányítására és monitoringjára vonatkozóan.
Az éghajlat és a környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági módszerekre nyújtott támogatásra vonatkozó szabályokat az 1307/2013/EU rendelet, a 639/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet és a 641/2014/EU végrehajtási rendelet határozza meg.
Az EU az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapon (EMVA) keresztül támogatja a vidékfejlesztést az 1305/2013/EU rendeletben meghatározottak szerint.
