A Fava Santorinis (OEM) a borsóbükköny vagy latin nevén Lathyrus clymenum L. magjából készül, amely az Égei-tenger déli részén található Kükládok szigetcsoport nyolc szigetén, haszonnövényként termesztett virágos növény. A termelés minden szakaszát, a vetéstől a csomagolásig, a szigeteken végzik, évezredekre visszanyúló helyi módszerek felhasználásával.
A végtermék kis méretű, aranyszínű korong alakú felesborsó, amely főzve édes ízű és bársonyos textúrájú, kiváló, könnyű alapot képez számos ételhez vagy ízletes köretnek is tökéletes.
A termék eredete
A „fava” elnevezés először Aiszkhülosz i.e. 6–5. századból származó elveszett tragédiájának töredékeiben tűnik fel.
A Fava Santorinis (OEM) története azonban további 1000 évvel korábbra vezethető vissza, egy eget-földet megrengető történelmi eseményre.
Az i.e. 16. században a valaha feljegyzett egyik legnagyobb vulkánkitörés történt Santorini szigetén. A kitörés csökkentette a sziget földrajzi kiterjedését és a helyi lakosokat menekülésre kényszerítette. Az elhagyott települések közül az egyik legnagyobb Akrotiri minószi város volt, amelyet hamu és vulkáni por lepett be.
Évezredekkel később az ásatások feltárták, hogy a vulkáni hamu megőrizte a város nagy részét. A feltárt számos művészeti alkotás és tárgyi lelet között az archeológusok magok maradványait is felfedezték, amelyeket a Lathyrus clymenum L. növény, magyarul borsóbükköny magjaként azonosítottak. Bizonyítékot találtak arra, hogy a növényt betakarították és magjait fogyasztás céljából megőrölték.
Amikor évekkel a kitörés után az emberek visszatértek a szigetre, ismét folytatták a borsóbükköny termesztését, amely azon kevés növények egyike volt, amelyek meg tudtak élni a vulkanikus talajon.
Túlélvén a kitörést, a Fava Santorinis termelése kiállta az idő próbáját is, a szigetlakók számára fő terménnyé, a partjain túl élők számára pedig kedvelt étellé vált.
2010-ben az Európai Unió elismerte, hogy a Fava Santorinis egyedülálló örökséget képvisel, és a termék megkapta az oltalom alatt álló eredetmegjelölést (OEM).
A termék előállítása
A Fava Santorinis (OEM) a Lathyrus clymenum L. növény magjából készül, amely ibolya, vagy lila árnyalatokkal vegyes, bíborvörös virágú kúszónövény. A növény a Földközi-tenger térségében elterjedt, vadon nő, de haszonnövényként csak az Égei-tenger déli régiójában, egy kis szigetcsoporton termesztik.
E szigetek közé tartozik a Kükládok szigetcsoporthoz tartozó Santorini (amely Thira néven is ismert) és az azt körülvevő hét kisebb sziget: Thirasia, Palea Kameni, Nea Kameni, Aspro (Aspronisi), Christiani és Askania.
Napfényben fürdenek e szigetek, a napfényes napok száma jellemzően meghaladja az évi 200-at, és az Égei-tenger meltemia elnevezésű, száraz északi szelei söpörnek végig rajtuk.
A Lathyrus clymenum L. kúszó törzse megkapaszkodik a felületeken és ez segíti abban, hogy ellenálljon a meltemia erejének. Szárazságkedvelő növényként képes a túlélésre a szigetek száraz, szinte sivatagos éghajlati viszonyai között. A minimális, vagy nem létező szárazföldi vízforrások mellett a növény ozmózis útján, a párás tengeri levegőből szív magába vizet, és ez a folyamat adja a növény magas cukortartalmát.
Hasonlóképpen, a növény képes megkötni a légkörben található nitrogént, ezáltal tudja elviselni a szigetek vulkanikus talaját, amely telítve van tajtékkő- és lávalerakódásokkal, de hiányzik belőle mind a szerves anyag, mind pedig az olyan alapvető szervetlen tápanyagok, mint a kálium vagy a nitrogén.
Évezredek során fejlődött ki a szakértelem, amely ilyen kihívást jelentő környezeti feltételek ellenére lehetővé teszi e növény termesztését a régióban. A termést hagyományos módszerek szerint dolgozzák fel, a termelés legtöbb fázisát ma is kézzel végzik.
A vetés hagyományosan tél közepén történik, néhány termesztő még mindig tartja azt a szokást, hogy az első magokat december 21-én, a téli napfordulókor ülteti el.
A vetést követően a növényt szakértelemmel kell ápolni és figyelemmel kísérni, egészen addig, amíg elérkezik a betakarítás ideje.
A betakarított magokat ezután az égei-tengeri napsütésben megszárítják, majd pedig a vulkanikus sziklába ásott tárolóhelyekre rakják. Ezek a kanaves néven ismert tárolóhelyek tökéletes körülményeket nyújtanak a magoknak az éréshez, megvédve őket a kártevőktől és kellően keményen tartva őket ahhoz, hogy őrölhetők legyenek.
Az őrlés kőlapos őrlőmalmokban történik, ahol a hüvelyt eltávolítják és a magokat elválasztják a sziklevéltől.
Az így kapott, laposra formált, sárga korongokat gyorsan becsomagolják, a nedvesség, a kártevők és a növénybetegségek okozta károsodás megelőzése érdekében.
További információk
Fava Santorinis (OEM) – jogszabályi leírás
