A bordeaux-i borok kiváló hírnévnek örvendenek, ami az évszázadokon át szerzett tapasztalatnak és a bortermelő régió ragyogó adottságainak köszönhető.
A bordeaux-i borok története
A szőlőt és a borkészítést az ókori görögök terjesztették el a mai Franciaország területén, ám a bordeaux-i borágazat erőteljes növekedése a középkori politikai törekvéseknek és egy figyelemre méltó hölgy befolyásának tulajdonítható.
Aquitániai Eleonóra Franciaország királynéjaként nem szült trónörököst, ezért a házasságát érvénytelenítették. Ezután II. Henrikkel kötött házasságot, aki később az angol trónra lépett. Eleonóra kalandos élete során többször cselszövés áldozata lett, két alkalommal megpróbálták elrabolni, és volt egy sikertelen trónfosztási kísérlete is, amikor a fia nevében akarta megszerezni a trónt.
Élete inspirálóan hatott Hollywoodra is – Katharine Hepburn Oscar-díjat kapott Eleonóra szerepéért. Eleonóra megteremtette a bordeaux-i borkereskedők igencsak jövedelmező angliai exportmonopóliumát. Az aquitániai borkereskedelem virágzó üzletnek bizonyult, és Gironde környékén gombamód szaporodni kezdtek a szőlőbirtokok. A fellendülés azonban nem volt tartós: a százéves háború után Aquitánia francia kézre került, és az Angliába irányuló kereskedelem visszaesett.
A csökkenő angol export ellenére a bordeaux-i borvidék nem indult hanyatlásnak. Az elkövetkező századokban új kereskedelmi kapcsolatokat létesítettek Hollandiával és a balti kereskedővárosokkal. A bordeaux-i borokat ma világszerte több mint 150 országba exportálják.
A minőségi garanciák nagy szerepet játszottak a bordeaux-i borok nemzetközi hírnevének kialakításában. 1855-ben Franciaország adott otthont a világkiállításnak, mely több mint ötmillió látogatót fogadott a világ minden részéről. A gironde-i borok jó hírnevének védelme érdekében a világkiállítás alkalmával III. Napóleon új osztályozási rendszert vezetett be, mely a Gironde környékéről származó borok kiváló minőségét volt hivatott tanúsítani. A rendszer a mai napig használatos, sőt 1973-ban a bordeaux-i borok oltalom alatt álló eredetmegjelölést (OEM) kaptak. Mindez amellett, hogy elismeri a bordeaux-i bor egyedülálló jellemzőit és helyi jelentőségét, fokozza nemzetközi hírnevének védelmét is.
Előállítás
A bordeaux-i borágazat központja a Gironde és a Dordogne folyók torkolatánál alakult ki, mely az atlanti parttól mintegy 100 km-re nyúlik be a szárazföldi területekre. A kavicsos-homokos talaj és a magas hőmérséklet tökéletes feltételeket teremt a bortermeléshez. Ez a környezet (melynek helyi megnevezése terroir) garantálja a bordeaux-i borok változatosságát, és lehetővé teszi különböző szőlőfajták termesztését. Az oltalom alatt álló bordeaux-i fajták között találunk vörös-, fehér- és rozéborokat, melyek számos különböző szőlőfajtából készülhetnek. A vörösborok előállításához a Merlot, a fehérekhez pedig a Sauvignon Blanc és a Semillon a legelterjedtebb fajta.
A gironde-i szőlőgazdaságokban a szezon októberben kezdődik, és egész évben folyik a munka. Ősszel szántanak, majd a téli hónapokban gondosan metszik a szőlőt, hogy biztosítani tudják az egyenletesen kiváló minőségű termést.
Tavasszal életre kel a szőlő; kihajtanak a rügyek, és megjelennek a levélkezdemények. Tavasz végén és nyáron érkezik el a generációkon át szerzett ismeretek hasznosításának ideje. A szőlészek körültekintően kiválasztják a minőségi szőlőt termő vesszőket, és eltávolítják az éretlen fürtök egy részét. Ez az úgynevezett „zöld szüret”. Így egyrészt gondoskodnak a kifogástalan minőségről, másrészt meg tudják állapítani, hogy mikor ideális elvégezni a betakarítást. Amikor a szőlőfürtök megérnek, kezdetét veszi a szüret, majd a préselés, erjesztés következik, míg végül elkészül a bor.