Jó sört csak jó vízből lehet készíteni. Az oltalom alatt álló földrajzi jelzésként bejegyzett Münchener Bier esetében sincs ez másképp: a sör készítéséhez szükséges vizet mélyen a város alatti kőzetbe fúrt kutak adják. A müncheni sör jó hírneve nagyban hozzájárul ahhoz, hogy évente több mint 6 millióan látogatnak el a bajor fővárosba.
A Münchener Bier megnevezés több, saját ízvilággal rendelkező sörtípust foglal magában kezdve a világostól („Helles”) egészen a sötétbarnáig („Doppelbocks”).
A termék eredete
Sokan hallottak már a „Reinheitsgebot”-ról, vagyis a sör tisztaságára vonatkozó törvényről, amely a német sör hozzávalóit hagyományosan az árpára, a vízre és az élesztőre korlátozza. Tudja-e azonban, hogy München városa már 1487-ben saját előírásokat fogadott el? Mégpedig 29 évvel a bajorországi kódex megszületése előtt, amely később az egész országban érvényes szabvánnyá vált.
A kiváló minőségű sör iránti elkötelezettség mindig is szorosan kapcsolódott a város identitásához, sőt egyszer majdnem forradalmat is kirobbantott. 1844-ben a sörre kivetett adó mértékének emelése olyan széles körű, heves ellenállást váltott ki, hogy félő volt, ezen akár a királyság is megbukhat. A müncheni sör mára az egész világon olyan kiváló hírnévnek örvend, hogy évente több mint hatmillió látogató keresi fel a müncheni Oktoberfestet, hogy megkóstolja a világhíres sört.
A müncheni sör az aranyszínű „Helles”-től a sötét „Doppelbocks”-ig számos változatban létezik, mindegyik a maga egyedi ízével. Ami azonban közös bennük, hogy amikor Münchenert vásárolunk, olyan sört fogunk kortyolni, amely 500 éve jó hírnévnek örvend.
A kenyér készítése
Minden kiváló sör alapja a jó minőségű víz, márpedig a müncheni sörfőzdék által használt víz közvetlenül a város saját mély kútjaiból származik. Ezt a vizet évmilliókkal ezelőtt képződött palarétegeken át nyerik ki, így a Münchener sör valóban ízig-vérig helyi produktum, a várostól elválaszthatatlan.
A vizet ezután összekeverik a durvára őrölt malátázott gabonával, a létrejövő cefrét pedig folyamatos keverés mellett különböző hőmérsékletekre melegítik. Ez aktiválja a malátában lévő enzimeket, ami által a maláta összetevői könnyen oldhatóvá válnak.
A sörcefre derítése után, amikor is leszűrik, vagy az oldhatatlan anyagokat kiülepítik, hozzáadják a komlót, majd a keveréket körülbelül 1–2 órán át forralják. Ezáltal felszabadulnak a komló aromái és alkotóelemei, és lebomlanak azok a fehérjék, amelyek károsan befolyásolnák a Münchener Bier OFJ eltarthatóságát és ízét.
Miután a sörcefréből eltávolították a még benne található szilárd elemeket, a még forró sörlét lehűtik és az erjesztőtartályba öntik. Ennek során óvatosan élesztőt adnak hozzá. A müncheni sörhöz használt valamennyi élesztőkultúra egyetlen élesztősejtből származik, így mind azonos tulajdonságokkal rendelkezik. Az élesztő hozzáadásával elindul az erjesztés, amely 4–8 napig tart. Az élesztő egy harmad alkohollá és egy harmad szén-dioxiddá bontja a feloldott malátacukrot. A maradék meg nem erjedt maláta, amely meghatározza a sörök ízét és jellemzőit.
Az első erjesztési fázis befejezése után a megmaradó élesztőt eltávolítják, a sört pedig tartályokba töltik. Ezzel kezdetét veszi az utóerjesztési fázis, amelynek során a sör fokozatosan éretté válik, és természetes úton kialakuló szén-dioxiddal dúsul. 4–11 hét elteltével kialakul a sör végleges íze, maga a sör pedig készen áll arra, hogy palackokba vagy söröshordókba töltsék.
További információk
Münchener Bier OFJ – jogi eszköz