A Sztrandzsa-hegység vad tölgyerdőiben az aljnövényzet könnyű reggeli ködben fürdik, a lombozat pedig mézharmattól csillog.
Ezzel az édes, természetes anyaggal táplálkozó méhek állítják elő a Strandzhanski manov med (OEM) mézet, amely lágy, barna színű méz, enyhén kesernyés utóízzel.
A helyi termelők régről származó technikákat alkalmaznak annak biztosítására, hogy a méz természetes íze és tápanyagai megmaradjanak a késztermékben.
A termék eredete
A Strandzhanski manov med (OEM) méz a bulgáriai Sztrandzsa-hegység ősi tölgyerdejeiből származik.
Az Európa és Ázsia találkozásánál emelkedő Sztrandzsa-hegységet a Fekete-, az Égei- és a Márvány-tenger öleli körül. Tavasszal és nyáron párás tengeri levegő járja át a régiót és könnyű reggeli ködben füröszti az erdő talajzatát.
E körülmények között a területen változatos, Európában egyedülálló botanikai összetételű növényzet él. Az erdei növényzet nagyon hasonlatos a Kaukázus és Kis-Ázsia pontuszi flórájához; az itteni fajok között megtalálható a pontuszi hangarózsa (Rhododendron ponticum), a pontuszi boroszlán (Daphne pontica), a fekete-tengeri magyal (Ilex colchica), a kígyószisz (Echium), valamint az útifű, az iszalag, a lóhere és a szuhar helyi fajtái.
E fajok közül sok ősi származással büszkélkedhet, amely a (2,6 millió éve kezdődött) földtörténeti negyedkor előtti időkre nyúlik vissza. A jégtakarók, amelyek ebben a korban gyakran egész Észak- és Kelet-Európában terjeszkedtek, a Sztrandzsa közelében megálltak, ennek eredményeként az Európában a földtörténeti harmadkorban (65–2,6 millió évvel ezelőtt) elterjedt növényvilág mind a mai napig megmaradt.
Ezek harmadidőszaki maradványnövényekként ismertek, és közéjük tartozik a Veronica turrilliana, a kaukázusi áfonya, a zsályalevelű szuhar, illetőleg egyes tölgyfajták, úgy mint a (Strandzha tölgyként ismert) Quercus hartwissiana és a Quercus polycarpa.
Ökológiai jelentőségének és sokszínűségének köszönhetően a Sztrandzsa az EU öt kiemelt környezetvédelmi területe közé tartozik. A hegység számos természetvédelmi területnek ad otthont, és része a védett természeti élőhelyek Natura 2000 páneurópai ökológiai hálózatának.
A Sztrandzsa-régió lakói összhangban élnek a természeti környezetükkel. Míg a barna, fahéjszínű erdőtalaj és a podzol jellegű sárgaföld megnehezítik a nagyüzemi mezőgazdaságot, a tölgyerdők bőséges táplálékkal szolgálnak a mézelő méheknek, amelynek a méhészkedés természetes hozománya a helyiek számára. A Sztrandzsa erdejeinek peremét méhészetek szegélyezik, amelyek közül sokban a 19. század végéről származó és a mai napig használatban lévő méhkasok és méhlakásként használt faodúk vannak.
A termék 2019 óta viselhet oltalom alatt álló eredetmegjelölést (OEM), és ezzel az Európai Unió elismerte, hogy a Strandzhanski manov med egyedülálló természeti örökséget képvisel.
A termék előállítása
A Strandzhanski manov med (OEM) méz nagymértékben természetes környezetének terméke; az előállítási folyamata összefonódik az erdei ökoszisztéma növény- és állatvilága közötti kölcsönhatásokkal.
A folyamat a tölgyerdők lombja között kezdődik, ahol az apró rovarok, például levéltetvek és tölgymakkormányosok, cukros nedvükért megcsapolják a leveleket, és egy – mézharmatként ismert – még édesebb anyagot választanak ki.
A Sztrandzsa-hegység meleg tengeri éghajlata tökéletes körülményeket teremt a mézharmat kialakulásához. A térség páratartalma miatt a levelek nagyra nőnek, ezáltal jobban megkönnyítik a transzpirációs folyamatot, valamint nagyobb a felületük, amelyből a rovarok táplálkozhatnak. Az erdőket beborító könnyű ködfátyol biztosítja azt is, hogy a növényinedv- és mézharmatcseppek hosszabb ideig megmaradjanak a lombozaton; sűrűbb köd esetén a cseppek nagyobbra nőnek és lehullanak a levelekről.
Június, július és augusztus hónapokban a tölgy mézharmata a méhek legfőbb tápláléka a Sztrandzsa-hegység erdejeiben, mivel kevés nektárt termelő virág virágzik ekkor. Miután összegyűjtötték, a méhek mézzé alakítják a mézharmatot, amelyet az erdőszélen lévő kaptárokban tárolnak.
Amikor a méz kellő ideig érett a kaptárban, a méhészek eltávolítják a lépet, és egy centrifugális mézpergetőbe helyezik. Ez az eszköz nagy sebességgel megforgatja a lépet, a centrifugális erő segítségével elválasztva a mézet a viaszos méhsejttől. A pergetés után a mézet megszűrik, homogenizálják, és legalább 24 órán keresztül ülepítő tartályokban derítik.
A dekantálást, a csomagolást és a címkézést a földrajzi területen belül található, tiszta és megfelelő helyiségekben végzik, a minőség és a nyomon követhetőség garantálása érdekében. A kikristályosodott mézet 42 °C-ra – a méz begyűjtése során a méhkaptár maximális hőmérsékletére – hevítve cseppfolyósítják.
A legtöbb nektár alapú mézzel összehasonlítva a Strandzhanski manov med (OEM) mézre a színintenzitás és enyhén kesernyés íz jellemző, elsősorban a mézharmatban található mikroflóra miatt. A mézharmat összetétele azt eredményezi, hogy a méz bővelkedik mikrotápanyagokban (például kálium, magnézium és lítium) és antioxidánsokban.
További információk
Strandzhanski manov med (OEM) – jogszabályi leírás
