A termeléstől függő jövedelemtámogatásról közérthetően
A közös agrárpolitika (KAP) keretében az EU fokozatosan megszüntette a jövedelemtámogatási kifizetések folyósítása és egyes termékek előállítása közötti kapcsolatot (azaz függetlenítette a támogatásokat a termeléstől). Erre azért került sor, hogy a mezőgazdasági termelők a tényleges piaci kereslethez igazítsák tevékenységüket, és ne alakuljon ki túltermelés.
Bizonyos helyzetekben azonban támogatásban lehet részesíteni az agrárium valamelyik – társadalmi-gazdasági és/vagy környezeti okokból fontos – ágazatát vagy alágazatát, hogy az könnyebben meg tudjon birkózni az előtte álló nehézségekkel.
A termeléstől függő jövedelemtámogatási mechanizmus ezeknek a nehézségeknek a súlyosbodását hivatott megakadályozni. Ennek érdekében előmozdítja:
- a versenyképesség,
- a fenntarthatóság és/vagy
- a minőség javítását.
A termeléstől függő jövedelemtámogatási mechanizmus különösen azokban az esetekben jelent megfelelő eszközt, amikor az alternatíva a termelés beszüntetése lehet, ez ugyanis hatást gyakorolhat az ellátási lánc más részeire, illetve a kapcsolódó piacokra, és potenciálisan növelheti a munkanélküliséget a gazdaságilag már amúgy is hátrányos helyzetben lévő vidéki régiókban.
A támogatást az érintett ágazatban állatonként vagy hektáronként fizetik (például a termeléshez kötve). A piactorzulás kockázatának csökkentése érdekében a támogatásra szigorú korlátozások vonatkoznak, folyósítása pedig fontos feltételekhez van kötve.
A termeléstől függő jövedelemtámogatás a gyakorlatban
Általános szabályként (néhány – kellően indokolt esetekben alkalmazott – kivételtől eltekintve) az uniós országok nem használhatják fel közvetlen kifizetésekre szolgáló költségvetésük több mint 13%-át a termeléstől függő jövedelemtámogatás céljára. Ez azonban akár 2 százalékponttal is növelhető a fehérjenövények termesztésének támogatása érdekében, tekintettel az ágazat horizontális nehézségeire és az uniós szinten számottevő mértékű importfüggőségre.
Termeléstől függő jövedelemtámogatást csak egyes, az (EU) 2021/2115 rendeletben meghatározott ágazatok számára lehet nyújtani, és csakis akkor, ha az uniós országok igazolják, hogy:
- ennek a támogatástípusnak – a 2023–27-es közös agrárpolitikára vonatkozó KAP stratégiai tervükben felvázolt beavatkozási stratégia egyik elemeként – indokolt a használata,
- a támogatni tervezett ágazatok mindegyike nehézségekkel küzd,
- a támogatás hosszabb távú célokat szolgál, például a versenyképesség, a minőség és/vagy a fenntarthatóság javítását, és
- a támogatni kívánt ágazatok mindegyike fontos társadalmi-gazdasági és/vagy környezeti szempontból.
A 2023–27-es időszakra vonatkozó új KAP jövedelemtámogatási rendszer azt célozza, hogy Unió-szerte méltányosabbá váljon a mezőgazdasági termelőket és a munkavállalókat segítő pénzügyi támogatás elosztása.
Az uniós országoknak azzal is számolniuk kell, milyen hatást gyakorolhat a támogatás a belső piac működésére.
A szabályok értelmében a következő ágazatokat lehet támogatásban részesíteni: gabonafélék, olajos magvak (az étkezési napraforgómag kivételével), fehérjenövények (a hüvelyeseket, valamint a hüvelyesek és fűfélék keverékét is ideértve), len, kender, rizs, diófélék, keményítőburgonya, tej és tejtermékek, magvak, juh- és kecskehús, marha- és borjúhús, olívaolaj és étkezési olajbogyó, selyemhernyó, szárított takarmány, komló, cukorrépa, cukornád és cikóriagyökér, gyümölcs- és zöldségfélék, valamint rövid vágásfordulójú, fás szárú energetikai ültetvény.
Hollandia kivételével az összes uniós ország úgy döntött, hogy a 2023–27-es időszakban termeléstől függő jövedelemtámogatást biztosít egyes ágazatok számára. A támogatás összege és a támogatásban részesített ágazatok köre azonban nagymértékben eltér országonként.
Termeléstől függő támogatás 2014–2022-ben: termeléstől függő önkéntes támogatás
Az előző – 2014 és 2022 közötti – programozási időszakban a tagországok nyújthattak termeléstől függő támogatást a mezőgazdasági termelőknek. Az alábbi dokumentumok áttekintéssel szolgálnak a tagállamok támogatási döntéseiről.
