WTO
A Kereskedelmi Világszervezet (WTO), melyet 1995-ben hoztak létre, a szabályokon alapuló többoldalú kereskedelmi rendszer sarokköve. A WTO tagsági alapon szerveződik – 2019 júliusáig 164 ország csatlakozott a szervezethez. A világszervezet főbb tevékenységei a következők:
- fórumot biztosít a piacok fokozatos liberalizációját célzó többoldalú tárgyalásokhoz;
- megállapodások formájában lefekteti a kereskedelemre vonatkozó jogi alapszabályokat;
- rendezi a tagok közötti kereskedelmi vitákat;
- nyomon követi a tagok kereskedelempolitikai tevékenységét.
Az Európai Unió tagja a WTO-nak, és a világ legnagyobb kereskedelmi tömbjeként kulcsfontosságú szerepet tölt be a szervezetben. Az Európai Uniót az Európai Bizottság képviseli a tárgyalásokon, ahol az összes uniós tagállam nevében, egységes álláspontot képviselve lép fel. Az Unió tevékenyen támogatja a WTO multilaterális szabályalkotásra és kereskedelemliberalizációra irányuló munkáját annak érdekében, hogy:
- megőrizze a a piacok nyitottságát és új piacokat biztosítson az európai vállalkozások számára;
- megerősítse a multilaterális szabályokat és elérje, hogy mások is betartsák őket;
- előmozdítsa a fenntartható fejlődést a kereskedelem terén.
A jelenleg hatályos szabályokat az uruguayi forduló (1986–1994) során alakították ki, melynek eredményeképpen létrejött a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Marrákesi Egyezmény. A Marrákesi Egyezmény valójában egy sor, a kereskedelmi szabályozás különböző területeire vonatkozó megállapodás összessége. Ezek közé tartozik az 1947. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) módosítása, valamint több különböző megállapodás a szellemi tulajdon, a vitarendezés, a kereskedelmet hátráltató technikai akadályok, az egészségügyi és növényegészségügyi szabályok és különösen a mezőgazdaság témájában.
Kapcsolódó információk
Az uniós kereskedelem és a WTO
Az EU WTO melletti képviselete
Vitarendezés
A WTO mechanizmust biztosít a tagországok számára ahhoz, hogy a WTO-megállapodások végrehajtásával kapcsolatban közöttük felmerülő vitákat megoldják.
Vitarendezés: eljárás, esetek és más tudnivalók
A WTO és a mezőgazdaság
A mezőgazdaság globális kereskedelemben betöltött jelentőségét tükrözi, hogy külön mezőgazdasági megállapodás jött létre, mely a belső támogatásokat, az exportversenyt (különösen az exporttámogatásokat), valamint a piacra jutást szabályozza.
Megállapodás a mezőgazdaságról
A WTO mezőgazdaságról szóló megállapodása arra irányul, hogy tisztességes és piacorientált mezőgazdasági kereskedelmi rendszert hozzon létre. A dokumentum az összes WTO-tagra vonatkozóan szabályokat állapít meg, amelyek a mezőgazdasági támogatások és védelem jelentős és fokozatos csökkentését célozzák. A megállapodás az uruguayi forduló során elért eredmények egyike, és döntő előrelépést jelent a globális mezőgazdaság piacorientáltságának növelése szempontjából.
Az összes WTO-tagra vonatkozó általános szabályok mellett a megállapodás az egyes tagok konkrét kötelezettségvállalásait is tartalmazza, többek között a mezőgazdasági kereskedelemre és támogatásra, valamint a vámtarifákra és vámkontingensekre vonatkozóan. Ezek az ún. egyedi kötelezettségvállalásokról szóló listák.
A megállapodásból eredő kötelezettségvállalások teljesítését a Mezőgazdasági Bizottság felügyeli. A bizottságban mindegyik WTO-tag képviselteti magát, és lehetőségük nyílik arra, hogy konzultáljanak egymással a megállapodás végrehajtásáról. A tagok kölcsönösen értesítik egymást a vállalt kötelezettségek teljesítéséről, és megválaszolják a többi tag részéről felmerülő kérdéseket. A bizottság egyik fő feladata, hogy áttekintse az értesítéseket, és felügyelje, eleget tesznek-e a tagok vállalt kötelezettségeiknek.
Belső támogatások és az ún. „dobozok”
Az uruguayi forduló változást hozott a tekintetben, hogy a kormányok hogyan alakíthatják belső agrárpolitikájukat. A WTO mezőgazdasági megállapodása többféle típusú belső mezőgazdasági támogatást különböztet meg, melyek különböző kategóriákba – ún. „dobozokba” – tartoznak. A kereskedelemtorzító támogatások (sárga doboz) körébe tartozó intézkedésekre korlátozások vonatkoznak: a „de minimis” korlát minden tagra vonatkozik, ezenfelül pedig egyes tagokra az uruguayi forduló előtti kiadások alapján – összesített támogatottsági mutatónak (AMS) vagy AMS-kötelezettségvállalásnak nevezett – kiegészítő összegek is vonatkoznak. Az ettől eltérő támogatások – amelyek nem vagy csak minimális mértékben gyakorolnak torzító hatást a kereskedelemre vagy a termelésre (zöld doboz) – és egyes termeléskorlátozó programok (kék doboz) nem esnek korlátozás alá.
Piacra jutás
Az uruguayi forduló mezőgazdasági tárgyalásai eredményeként számos nem tarifális intézkedést hagyományos vámok váltottak fel, és több vámtarifa is csökkent. Ennek fejében a mezőgazdasági megállapodás különleges védelmi mechanizmust írt elő annak érdekében, hogy egyes mezőgazdasági termékek behozatalára ideiglenes kiegészítő vámokat lehessen kivetni különleges körülmények esetén – például ha a behozatal hirtelen megugrik (meghalad egy bizonyos mennyiségi küszöbszintet), vagy ha az importár egy előre meghatározott referenciaár alá esik (az ún. küszöbár szintje alá süllyed). A WTO-tagok közül 38 – köztük az EU is – jogosult arra, hogy különleges védelmi intézkedéseket alkalmazzon, a listáiban meghatározottaknak megfelelően.
Exportverseny
A WTO mezőgazdasági megállapodása korlátozta az exporttámogatások és több más exportintézkedés alkalmazását. A 2015 decemberében megrendezett nairobi miniszteri konferencián azonban a WTO-tagok jóval tovább mentek ennél: megállapodtak az exporttámogatások eltörléséről. A fejlett országoknak azonnali hatállyal el kellett törölniük az exporttámogatásokat (bár egyes esetekben 2020 végéig átmeneti időszakok voltak érvényben), míg a fejlődő országoknak 2023 végéig, a legkevésbé fejlett országoknak pedig 2030 végéig kell így tenniük. Az ún. nairobi csomag kötelmeket határoz meg az exporthitelekre, az exporthitel-garanciákra, a nemzetközi élelmiszersegélyekre és a mezőgazdasági exporttal foglalkozó állami kereskedelmi vállalatokra vonatkozóan.
Kapcsolódó információk
Piacra jutás: háttérinformációk
Belső támogatás: háttérinformációk
Exportverseny és exporttámogatások: háttérinformációk
A WTO miniszteri konferenciái
A miniszteri konferencia a WTO legmagasabb szintű döntéshozatali fóruma. A konferenciákon – melyekre rendszerint kétévente kerül sor – minden WTO-tag részt vehet. Az elmúlt években két konferencia idézett elő fontos változásokat a mezőgazdasági termékek kereskedelme terén.
- A 2013-ban Balin megrendezett konferencián négy fontos lépésről született döntés. A tagok ideiglenes „békezáradékról” állapodtak meg annak érdekében, hogy tárgyalások útján tartós megoldást találjanak az élelmezésbiztonsági célú élelmiszerkészlet-tartalékolásra. Ezenfelül nyilatkozatot fogadtak el arról, hogy a lehető legnagyobb önmérsékletet gyakorolják az exporttámogatások minden típusával kapcsolatban, és bővítették a zöld dobozba sorolt általános szolgáltatások listáját. Ezen túlmenően határozatot fogadtak el a vámkontingensekkel kapcsolatos intézkedések átláthatóságának javítása érdekében, és mechanizmusokat léptettek életbe a rendszeresen kihasználatlan vámkontingensekre vonatkozóan.
- A 2015-ös nairobi miniszteri konferencián a WTO-tagok folytatták a Balin megkezdett munkát, és határozatot fogadtak el a mezőgazdasági exporttámogatások eltörléséről, valamint az exporthitelekre, az exporthitel-garanciákra, a nemzetközi élelmiszersegélyekre és a mezőgazdasági exporttal foglalkozó állami kereskedelmi vállalatokra vonatkozóan kialakítandó kötelmekről. Megállapodtak arról is, hogy folytatják a tárgyalásokat a mezőgazdaságról, az élelmezésbiztonsági célú élelmiszerkészlet-tartalékolásról, a piacra jutásról és ehhez kapcsolódóan egy, a fejlődő országokra vonatkozó különleges védelmi mechanizmus bevezetéséről.
A 12. miniszteri konferenciára 2022. június 12. és 17. között Svájcban – Genf városában – került sor, azt követően, hogy 2020-ban a koronavírus-világjárvány miatt elhalasztották a megrendezését. A mezőgazdaságra vonatkozó eredménycsomagot az élelmiszer-ellátás bizonytalanságára való veszélyhelyzeti reagálásról szóló miniszteri nyilatkozat (WT/MIN(22)/28) és az Élelmezési Világprogram (WFP) humanitárius élelmiszer-beszerzéseinek az exporttilalmak vagy -korlátozások alóli mentességéről szóló miniszteri határozat (WT/MIN(22)/29) alkotja. Mindkét dokumentum arra a nemzetközi közösség által megfogalmazott elvárásra válaszul született, hogy a WTO-tagok haladéktalanul lépjenek fel a jelenlegi élelmezésbiztonsági kihívások kezelése érdekében.
Az EU mezőgazdasága
Az EU átalakította mezőgazdasági támogatási programját a méltányos, átlátható és piacorientált szakpolitika előmozdítása érdekében. Ez a folyamat az uruguayi forduló előtt kezdődött, és jelenleg is tart, és olyan szakpolitikai eszközök alkalmazását részesíti előnyben, amelyek kevésbé torzítják a kereskedelmet. A mezőgazdasági termelőknek nyújtott támogatás legnagyobb részét termeléstől független közvetlen kifizetések alkotják, melyek nem rónak termelési kötelezettséget a kedvezményezettekre. Az alábbi ábra azt szemlélteti, hogy az uniós szakpolitikában elmozdulás ment végbe a sárga dobozba tartozó intézkedésektől a kereskedelmet nem torzító, zöld dobozba tartozó támogatások irányába. A többi grafikon több fontos kereskedelmi partnerre vonatkozóan mutatja be a tendenciákat.
Az uniós belső támogatások alakulása
Más WTO-tagok bejelentett belső támogatásainak alakulása
Tárgyalások
Folyamat
A jelenlegi tárgyalási forduló 2001 novemberében vette kezdetét Katarban, Doha városában. A dohai forduló – illetve munkaprogramja, az ún. dohai fejlesztési menetrend – arra összpontosított, hogy előmozdítsa a kereskedelemliberalizációt, és ezzel párhuzamosan megkönnyítse a fejlődő országok számára, hogy integrálódjanak a WTO többoldalú rendszerébe. Az unió erőfeszítései ellenére a mezőgazdasági tárgyalások megrekedtek. A gazdasági fejlettség szintjében bekövetkezett változások megnövelték egyes fejlődő országok fontos mezőgazdasági exportőrként és szereplőként betöltött jelentőségét. A tárgyalások elsősorban azért futottak zátonyra, mert egyes WTO-tagok nem állnak készen arra, hogy megreformálják mezőgazdasági politikájukat.
Mindazonáltal a WTO-tagok továbbra is tárgyalásokat folytatnak a mezőgazdasági kereskedelem reformjáról. Erre a Mezőgazdasági Bizottság rendkívüli ülésein kerül sor, ahol a résztvevők javaslatokat dolgoznak ki, melyeket a WTO miniszteri konferenciái elé terjesztenek.
Az EU prioritásai a mezőgazdasági tárgyalások során
Az EU a továbbiakban is azon dolgozik, hogy előmozdítsa a multilateralizmust és a nemzetközi együttműködést. A Kereskedelmi Világszervezet elengedhetetlenül fontos a globális élelmezésbiztonság és a fejlődés szempontjából, ahogy az is, hogy a nemzetközi kereskedelmi rendszer szabályokon alapuljon és inkluzív legyen. A mezőgazdasági kereskedelmet illetően az EU továbbra is egy tisztességesebb és átláthatóbb rendszer kialakítására törekszik. A WTO mezőgazdasági megállapodásának három pillére tekintetében az EU az alábbi prioritások megvalósítására törekszik:
Belső támogatások: A kereskedelemtorzító intézkedések visszaszorítása fontos lépést jelent a méltányosabb mezőgazdasági kereskedelmi rendszer kialakítása felé. Az EU átalakította belső támogatási rendszerét, melyet ma már túlnyomórészt olyan intézkedések alkotnak, amelyek nem torzítják a versenyt. Ez javította a mezőgazdasági termékpiacok működését és a mezőgazdasági termékek kereskedelmét. Az EU továbbra is határozott lépéseket tesz majd azért, hogy más WTO-tagok is így járjanak el.
Piacra jutás: A mezőgazdasági termékek piacra jutása szerves részét képezi a globális kereskedelmi rendszernek. A piacra jutást a WTO-szintjén elsősorban olyan – inkluzív és átfogó – tárgyalások révén lehet javítani; amelyek a mezőgazdasági és nem mezőgazdasági termékek és szolgáltatások piacra jutására egyaránt kiterjednek. A piacra jutással kapcsolatos kérdések magától értetődően a szabadkereskedelmi megállapodásokról folyó kétoldalú tárgyalások során is a középpontban állnak.
Exportverseny: Az EU álláspontja értelmében a további tárgyalásoknak a Nairobiban elért előrelépésekre építeniük, elsősorban azáltal, hogy további kötelmek kialakítását eredményezik az exporthitelekre, az exporthitel-garanciákra, a nemzetközi élelmiszersegélyekre és a mezőgazdasági exporttal foglalkozó állami kereskedelmi vállalatokra vonatkozóan.
