A G7-ek szerepe
A G7-ek – eredetileg G8-ak – története 1973-ra nyúlik vissza, de a csoport hivatalosan két évvel később, 1975-ben jött létre, hogy informális fórumként szolgáljon a világ legfejlettebb ipari országainak állam-, illetve kormányfői és miniszterei számára. Az évente megrendezett G7-csúcstalálkozó az évek során olyan platformmá nőtte ki magát, mely meghatározó szerepet játszik a multilaterális párbeszéd irányításában és a globális kihívásokra adott politikai válaszlépések kialakításában. A csoport tevékenysége kiegészíti azt a szerepet, melyet a G20-as csoport tölt be. A G20-akra széles körben úgy tekintenek, mint a globális gazdasági koordináció kereteit megteremtő fórumra.
Az EU elődjének számító Európai Közösség képviselői első ízben 1977-ben vettek részt a G7-ek csúcstalálkozóján, melynek abban az évben London adott otthont. Az EU szerepe azonban fokozatosan bővült, és az uniós vezetők idővel már mindazokon a politikai megbeszéléseken részt vettek, amelyeket a tagok a csúcstalálkozó napirendjén szereplő kérdésekről folytattak. Az ottawai csúcstalálkozótól (1981) kezdve az EU mindegyik munkaülésen részt vesz.
Az Európai Unió nem szuverén tagállam, hanem egyedülálló szupranacionális szervezet. Ez magyarázza a G7-csoport („Group of Seven” = Hetek csoportja) elnevezést, az EU ugyanis „számolatlan” tag, és a G7-ek soros elnökségét sem tölti be.
A csúcstalálkozókon az Európai Unió és a következő országok vezetői vesznek részt:
- Kanada
- Franciaország
- Németország
- Olaszország
- Japán
- Egyesült Királyság
- Egyesült Államok
A G7-es csoport kellő súllyal rendelkezik ahhoz, hogy meghatározza, milyen feladatok álljanak világszerte a figyelem középpontjában. Mivel tagjai gazdasági nagyhatalmak, döntéseiknek tényleges hatásuk van. Az a politikai irány, amelyet a csoport tagjainak vezetői az egyes szakpolitikai területeken kijelölnek, később sok más nemzetközi szervezet és intézmény tevékenységét meghatározza.
A G7-csoport döntései nem rendelkeznek jogi kötőerővel, de komoly politikai hatást fejtenek ki.
Középpontban a globális élelmezésbiztonság
A koronavírus-világjárvány és az Ukrajna elleni orosz agresszió rendszerszintű sokkhatást váltott ki, ami drámai mértékben súlyosbította a globális agrár-élelmiszeripari rendszer előtt álló kihívásokat. Ezek tovább fokozzák a világ élelmezésbiztonságára hosszú távon nehezedő, egyre növekvő nyomást, melynek kiváltó okai között mindenekelőtt az éghajlatváltozást és annak kedvezőtlen időjárási hatásait, a természeti erőforrások romlását – például a talaj és a vízminőség romlását és a biológiai sokféleség csökkenését –, valamint az elsősorban a sérülékeny helyzetű régiókban jelentkező fenntarthatatlan népesség- és élelmiszerkereslet-növekedést kell megemlíteni.
E kihívások súlyát felismerve a G7-ek és más multilaterális fórumok ismét az élelmezésbiztonságot tették meg listavezetőnek a nemzetközi közösség által elérendő célok sorában. Fél évtizedes távollét után a G7-ek mezőgazdasági miniszterei úgy döntöttek, hogy ismét munkacsoportot hívnak össze. Erre a 2022. évi német elnökség alatt, két külön miniszteri ülés formájában került sor márciusban és májusban.
Az EU határozottan támogatja, hogy a mezőgazdaság kerüljön vissza a G7-ek állandó munkaterületei közé, kulcsfontosságú fórumot biztosítva mindazoknak a szakpolitikai erőfeszítéseknek az összehangolásához, amelyeket a fejlett gazdaságok vagy az azonnali szükséghelyzetekre válaszul, vagy pedig azért tesznek, hogy megvalósítsák a mezőgazdaság fenntartható átalakításának hosszú távú célkitűzéseit.
A G7-ek jelenlegi mezőgazdasági prioritásai
A 2022-es német elnökség alatt a G7-ek mezőgazdasági téren végzett munkájának homlokterében a következő prioritások álltak:
- Globális élelmezésbiztonság
- A fenntartható, erdőirtásmentes mezőgazdasági ellátási láncok megerősítése
- Lehetőségek megteremtése a karbongazdálkodás előmozdítása céljából
- A növényvédő szerek használatának további csökkentése
- Éghajlatvédelem
- A biológiai sokféleség védelme
Mezőgazdaság – 2016-ig
A 2007–2008-as élelmiszerár-emelkedés hatására a mezőgazdaság és az élelmezésbiztonság egy csapásra a legfontosabb politikai kérdések közé emelkedett világszinten. Az élelmiszerár-válságra való tekintettel 2009-ben az akkoriban (Oroszország 2014-ben bekövetkezett felfüggesztése előtt) még G8-ak névre hallgató csoport mezőgazdasági miniszterei összeültek Olaszországban, hogy megvizsgálják, milyen módon lehet fejleszteni a fejlődő országokkal – különösen Afrikával – folytatott mezőgazdasági együttműködést.
Az ezt követő 2010-es kanadai csúcstalálkozón a G8-ak vezetői kötelezettséget vállaltak arra, hogy három éven keresztül összesen 22 milliárd dollárt fordítanak az Aquilai Élelmezésbiztonsági Kezdeményezés (AFSI) végrehajtására, mely a sérülékeny helyzetű országok élelmiszer-termelésének fellendítésére irányult. Az EU tette a legnagyobb felajánlást, és eleget is tett 3,8 milliárd dolláros vállalt kötelezettségének.
Azóta a mezőgazdaság és az élelmezésbiztonság fontos szerepet játszik a csúcstalálkozókon. Így volt ez a 2016-ban Japánban megrendezett csúcstalálkozón is, ahol a G7-ek mezőgazdasági miniszterei a következő célokat határozták meg legfontosabbként a fő prioritások közül:
- Helyzetbe kell hozni a mezőgazdasági termelőket – a termelők motivációjának, szakképzettségének és vállalkozói hajlandóságának növelése készségeik fejlesztése révén. Ehhez ösztönözni kell az önkéntes és kölcsönösen elfogadható alapon történő tudástranszfert, az átadott tudást alkalmazni kell a gyakorlatban és a szakképzésben, és meg kell könnyíteni az információs és kommunikációs technológiákhoz, a precíziós gazdálkodás eszközeihez és az innovatív mezőgazdasági megoldásokhoz való hozzáférést.
- Több lehetőséget kell teremteni a nők és a fiatalok számára a mezőgazdasági ágazatban. Ebből a célból ösztönözni kell, hogy a nők és a fiatalok tevékenyen részt vegyenek mezőgazdasági tulajdonszerzésben, a gazdaságok irányításában, az értékesítésben és más, mezőgazdasággal és agrár-élelmiszeriparral kapcsolatos tevékenységekben, illetve elő kell mozdítani az egyenlő mértékű hozzáférést a termőföldhöz és egyéb eszközökhöz annak érdekében, hogy a nők és a fiatalok többet keressenek, és javuljon a megélhetésük.
- Ki kell terjeszteni a mezőgazdasági termelők élelmiszer-értékláncban való részvételét.
Noha 2017 és 2021 között a mezőgazdaság nem képezett külön munkaterületet a G7-ek tevékenységében, a csoport vezetői – évente kiadott nyilatkozataikban – figyelmet szenteltek a mezőgazdasági szektor és a globális agrár-élelmiszeripari kereskedelem szereplőit foglalkoztató kérdéseknek. A megvitatott témák közé tartozott például, hogy milyen hatást gyakorol az éghajlatváltozás a mezőgazdaságra, illetve hogy miként járul hozzá az agrár-élelmiszeripari ágazat a fenntartható gazdasági fejlődéshez.
Fontos dátumok
A legutóbbi és a soron következő G7-elnökségek:
- 2020 – Egyesült Államok
- 2021 – Egyesült Királyság
- 2022 – Németország
- 2023 – Japán
- 2024 – Olaszország
