KAP-kiadások

Ez az ábra szemlélteti, hogyan alakultak a közös agrárpolitika (KAP) kiadásai az utóbbi évtizedekben a teljes uniós büdzsével összehasonlítva. A KAP-kiadások aránya az utóbbi mintegy 40 évben – 1981 és 2022 között – 65,5%-ról 23,5%-ra esett vissza. A csökkenés lényegében folyamatos volt, melyet az egymást követő uniós bővítési hullámok sem akasztottak meg.

A közös agrárpolitikára fordított kiadások arányának csökkenése a teljes uniós kiadásokhoz képest főként a KAP-reformoknak tudható be, valamint annak, hogy más uniós szakpolitikák részesedése nőtt. A 2021-ben és 2022-ben megfigyelhető meredekebb esés a Next Generation EU forrásaival kiegészült teljes uniós kiadásokkal függ össze.

^{Forrás: KAP-kiadások – Európai Bizottság, Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság (pénzügyi jelentés); teljes uniós kiadások – Európai Bizottság, Költségvetési Főigazgatóság}

Az alábbi ábra a KAP-kiadások és a mezőgazdasági politikát megújító reformok összefüggéseire világít rá.

• Az 1980-as években a KAP-kiadásokat főként piaci mechanizmusokon (közbeszerzések, más néven intervenciók és exporttámogatások) keresztüli ártámogatásra fordították, amelynek volumene a mezőgazdasági árutöbblet miatt az évtized végére emelkedett.
• A KAP 1992-es reformja révén csökkent az intervenciós ártámogatás, és azt a termelőknek közvetlen kifizetések formájában nyújtott támogatás váltotta fel. A vidékfejlesztési intézkedésekre fordított kiadások is növekedtek.
• Az Agenda 2000-rel folytatódott a reformfolyamat. A közös agrárpolitika második pilléreként bevezetésre került a vidékfejlesztés.
• A 2003-as reformmal a közvetlen kifizetések többségét függetlenítették a mindenkori termeléstől, mivel az a mezőgazdasági termelők múltbeli bevételein alapult. A vidékfejlesztési kiadások tovább emelkedtek.
• A 2008. évi állapotfelmérés nyomán a KAP-reform folytatódott, így tovább csökkent a piactámogatás.
• A 2013. évi reform ugyanezt a piacorientált pályát követte, egyúttal megerősítette a termeléstől független közvetlen támogatások és a környezetvédelmi és éghajlat-politikai intézkedések közötti kapcsolatot.
• Az egymást követő bővítések ellenére a KAP bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyított összkiadása az 1990-es években mért 0,54%-ról 2022-re 0,36%-ra csökkent. Az Egyesült Királyság kilépésének eredményeképpen a KAP-kiadások uniós GDP-ben kitett aránya kismértékben nőtt, 2021-ben 0,38% volt.

^{Forrás: KAP-kiadások – Európai Bizottság, Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság (pénzügyi jelentés); 2023-as költségvetés – Költségvetési Főigazgatóság; GDP – Eurostat: éves összegek folyó árakon
*2023: költségvetési összegek}

Az alábbi ábra a KAP-kiadások alakulását mutatja 1980 óta.

• 2015-től kezdve a közvetlen kifizetések kötelező és önkéntes rendszereket egyaránt magukban foglalnak, az uniós országok választásától függően.
• A ferdén csíkozott oszlopszakaszok azt mutatják, hogy az adott összegek a környezeti fenntarthatóságot célozták. Ezek az oszlopszakaszok a környezetbarátabbá válást ösztönző támogatást (2015–2022) és az ökorendszereket (2023), valamint a vidékfejlesztési keret környezetvédelmi és éghajlat-politikai intézkedésekre elkülönített részét jelölik.
• Az elmúlt néhány évben az egyéb piactámogatási kiadások főként a nemzeti borágazati programokra, a gyümölcs- és zöldségágazatban működő termelői szervezetekre, az iskolagyümölcs-, iskolazöldség- és iskolatejprogramra, az agrár-élelmiszeripari termékek promóciójára és a méhészetre fordított kiadásokat foglalják magukban.

^{Forrás: Az elmúlt évek KAP-kiadásai – Európai Bizottság, Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság (pénzügyi jelentés); 2023. évi költségvetés – Költségvetési Főigazgatóság; GDP – Eurostat és Global Insight
*2023: költségvetési összegek}

A mezőgazdasági tényezőjövedelem azt az agrárgazdálkodásból származó jövedelmet jelenti, amelyet a következők ellentételezésére fordítanak: 

• kölcsönzött/bérelt termelési tényezők (tőke, bérek és földbérleti díjak), valamint
• saját termelési tényezők (saját munkaerő, tőke és földterület).

Ez a jövedelemkoncepció alkalmas annak értékelésére, hogy az állami támogatás (azaz a közvetlen kifizetések) mértékében bekövetkezett változások milyen hatást gyakorolnak a mezőgazdasági termelők képességére a kölcsönök visszafizetése, a munkabérek és földbérleti díjak kifizetése, valamint saját termelési tényezőik finanszírozása tekintetében. Ez a jövedelemmutató lehetővé teszi az összehasonlítást, mivel a saját és a külső termelési tényezők aránya gyakran jelentősen eltér az egyes uniós országok között.

Fontos megjegyezni a következőket:

• Sok uniós termelő nagymértékben függ az állami támogatástól (pl. közvetlen kifizetésektől, vidékfejlesztési forrásoktól). A közvetlen kifizetések átlagos részesedése uniós szinten a mezőgazdasági tényezőjövedelmen belül 2017 és 2021 között 23% volt. Ez azonban jelentős különbségeket rejt a tagállamok között: ez a részarány Cipruson, Hollandiában, Máltán, Olaszországban és Spanyolországban 20% vagy annál kevesebb volt, míg Csehországban, Észtországban, Lettországban, Litvániában, Svédországban és Szlovákiában meghaladta a 40%-ot. Az összes támogatást figyelembe véve a mezőgazdasági jövedelemhez nyújtott teljes uniós támogatás az EU-ban átlagosan elérte a mezőgazdasági jövedelem 32%-át.
• Az állami támogatások mezőgazdasági jövedelemhez viszonyított arányának e jelentős eltérése a támogatások uniós országok közötti jelenlegi megoszlását tükrözi (mely főként az egyes országok gazdaságának szerkezetében mutatkozó különbségeken alapul). Az eltérések annak is tulajdoníthatók, hogy az uniós országok különböző ágazatokra szakosodtak, és a mezőgazdasági szektor versenyképessége Unió-szerte eltérő.

^{Forrás: KAP-kiadások – Európai Bizottság, Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság (pénzügyi jelentés)
*Ezek a tagállamok 2021-ben kifizetésekben részesültek a Next Generation EU keretében.}