A csillogó vörös színű és enyhén kesernyés ízű Radicchio Rosso di Treviso OFJ a természetes forrásvíztől nyeri különleges színét és ízét.
A vörös cikóriát (radikkiót) évszázadok óta fogyasztják Itáliában, ám gondos szelektív nemesítés, innovatív termelési folyamat és jelentős mesterségbeli tudás kellett ahhoz, hogy az egyszerű útszéli virágból létrejöjjön a Radicchio Rosso di Treviso OFJ.
Története
A Radicchio Rosso di Treviso (azaz a trevisói vörös radikkió vagy cikória) születésének történetét homály fedi. A legköltőibb legenda szerint az első cikóriamag egy templom tetejére esett, és a helyi szerzetesrendbe tartozó barátok nevelgették. A legközismertebb történet azonban egy belga kertésznek, Francesco Van de Borremnak tulajdonítja létrehozásának dicsőségét, aki hazája módszereit alkalmazta az olasz cikóriára. Bármi is az igazság, 1900-ra a Radicchio Rosso di Treviso már olyan különlegességgé vált, hogy kiállításokon mutatták be kiválóságát.
Termesztése
A trevisói vörös cikória termesztésével kizárólag Északkelet-Olaszország egy kis területén foglalkoznak, nevezetesen néhány Treviso, Padova és Velence környéki településen, ahol számos közeli forrás vize áll rendelkezésre. Korai és késői változatait is termesztik. Ezeknek enyhén eltér az ízük és az állaguk, viszont hasonló eljárással hozzák létre belőlük a végterméket.
A július vége előtt ültetett Radicchio Rosso di Treviso az ősz során a földeken várja a betakarítást. Míg a korai radikkió szeptember 1-je után bármikor betakarítható, a késői változatot az első fagyokig a földeken kell hagyni. Betakarítás után a radikkiót megtisztítják, és eltávolítják róla a külső leveleit. Ezután a fejeket csokorba kötik vagy pedig hálós vagy lyukacsos rekeszekbe gyűjtik. Gondos tárolással óvják őket a károsodástól.
A termény ekkor készen áll a halványításra és a hajtatásra – ezzel az eljárással nyeri el sajátos színét és válik ropogóssá. A töveket sötét tartályokban, állandó hőmérsékleten tartott helyi forrásvízben áztatják. A levelek azonban sohasem érhetnek a vízbe! Ezzel a trükkel kicsalogatják a növényt a hibernált állapotából, és újra növekedésre serkentik. A tartály sötétjében a radikkió nem termel klorofilt, és ettől kifehéredik a töve.
Még egy utolsó művelet van hátra ahhoz, hogy a termék piacra kerülhessen Radicchio Rosso di Treviso néven. A növényről kézzel eltávolítják a külső leveleket, és arányosra vágják a gyökeret. Ez nagy hozzáértést igényel, mivel csak a külső részek gondos eltávolításával nyeri el a Radicchio Rosso di Treviso jellegzetes küllemét, hogy végül az üzletekbe kerülhessen.
További információk
Radicchio Rosso di Treviso OFJ – jogi eszköz