A hátrányos természeti adottságokról és egyéb területspecifikus hátrányokról közérthetően
Hátrányos természeti adottságokkal vagy egyéb sajátos hátrányokkal rendelkező területek alatt azokat a területeket értjük, amelyeken az eredményes gazdálkodás a természeti viszonyokból eredően nehézségekbe ütközik.
A hátrányos természeti adottságú területekre vonatkozó támogatás:
- vidékfejlesztést célzó önkéntes beavatkozás;
- a mezőgazdasági terület után hektáronként és évente fizetett összeg;
- összege a hátrányos adottságú területek és a hátrányos adottsággal nem rendelkező területek között a jövedelem és a költségek tekintetében számított különbségeken alapul.
A 2023–27-es közös agrárpolitika (KAP) esetében a hátrányos természeti adottságú területekre vonatkozó támogatások részben (súlyozó tényező: 50%) hozzá fognak járulni az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap környezetvédelmi és éghajlat-politikai célokra elkülönített forrásaihoz.
A hátrányos természeti adottságú területekre vonatkozó támogatások rendeltetése
A hátrányos természeti adottságú területekre vonatkozó támogatások azokért a hátrányokért hivatottak részben vagy egészben kompenzálni a mezőgazdasági termelőket, amelyeket azért kell elszenvedniük, mert gazdálkodói tevékenységüket hátrányos természeti adottságokkal vagy egyéb sajátos hátrányokkal rendelkező területen fejtik ki.
A kompenzáció elsősorban abban segít, hogy a mezőgazdasági termelők méltányos jövedelemben részesüljenek, és folytatni tudják a mezőgazdasági földterületeken végzett gazdálkodást. A cél az, hogy az érintett területek ne kerüljenek ki a termelésből.
CAP payments support the continuation of extensive agricultural activities in areas of natural constraints and prevent land abandonment, shows a study published by the European Commission.
A hátrányos természeti adottságú területek azonosításának kritériumai
A mezőgazdasági termelők olyan területek után jogosultak hátrányos természeti adottságú területekre vonatkozó támogatásokban részesülni, amelyek az 1305/2013/EU rendelet 32. cikkében meghatározott következő három kategória valamelyikébe tartoznak:
- hegyvidéki területek, vagyis meredek lejtőkkel tarkított vagy magasan fekvő tájak;
- jelentős természeti hátrányokkal rendelkező területek, amelyek minősítése nyolc biofizikai kritériumon és az ún. finomhangolás módszerén alapul;
- egyéb, sajátos hátrányokkal rendelkező területek, melyek az ország összterületének legfeljebb 10%-át tehetik ki; a minősítés kritériumait az egyes uniós országok maguk határozzák meg.
Hegyvidéki területek
A mezőgazdasági területek akkor minősülnek hátrányos természeti adottságú hegyvidéki területeknek, ha:
- olyan magasan fekszenek, ahol a földművelés nehézkes;
- meredek lejtőiken nem lehet szokványos mezőgazdasági gépeket használni;
- a 62.szélességi körtől északra fekszenek.
Jelentős természeti hátrányokkal rendelkező területek
A jelentős természeti hátrányokkal rendelkező területek olyan területek, ahol bizonyos körülmények megnehezítik a gazdálkodást. Azok a területek minősülnek jelentős hátrányokkal rendelkező területnek, amelyekre kedvezőtlen hatást gyakorol az alábbi természeti jellemzők valamelyike:
- alacsony hőmérséklet,
- szárazság,
- túlzott talajnedvesség,
- a talaj korlátozott vízelvezető képessége,
- kedvezőtlen szerkezet és kövesség,
- csekély gyökerezési mélység,
- kedvezőtlen kémiai tulajdonságok,
- meredek lejtés.
Ezekre a területekre vonatkozóan ún. finomhangolást is kell végezni, vagyis meg kell vizsgálni, nem történt-e olyan jelentős fejlesztés, amelynek következtében már nem érintik hátrányosan a gazdálkodást a felsorolt jellemzők. Ilyen fejlesztés például, ha a túlzottan nedves talajt lecsapolják.
Sajátos hátrányokkal rendelkező területek
A sajátos hátrányokkal rendelkező területek olyan területek, amelyekre a fent említettektől eltérő tényezők hatnak kedvezőtlenül. Ezeken a területeken nagy a kockázata annak, hogy megszűnik a mezőgazdasági tevékenység, holott fontos megőrizni az aktív gazdálkodást folytató helyi közösséget:
- a környezet állapotának megőrzéséhez vagy javításához;
- a vidéki táj megőrzéséhez;
- a terület idegenforgalmi potenciáljának megőrzéséhez;
- a partvidék védelméhez.
Az uniós tagállamok maguk jelölik ki ezeket a sajátos hátrányokkal rendelkező területeket, amelyek teljes kiterjedése nem haladhatja meg az adott ország összterületének 10%-át.
