Skip to main content
Agriculture and rural development

Hátrányos természeti adottságú területek

A hátrányos természeti adottságokkal vagy egyéb sajátos hátrányokkal sújtott területek

A hátrányos természeti adottságú vagy egyéb sajátos hátrányokkal sújtott területek azok, amelyek gazdasági célú művelése a természetes körülmények miatt nehézségekbe ütközik. Annak érdekében, hogy ezek a területek ne néptelenedjenek el, az Európai Unió a vidékfejlesztési és a jövedelemtámogatási rendszeren keresztül is nyújt segítséget.

A hátrányos természeti adottságú területek azonosításának kritériumai

A hátrányos természeti adottságú területeken nyújtott kifizetésekre való jogosultsághoz a kérdéses területnek az alábbi három kategória egyikébe kell tartoznia:

  • hegyvidéki területek, vagyis magasan fekvő vagy meredek hegyoldalakkal tűzdelt tájak;
  • jelentős természeti hátrányokkal rendelkező területek, amelyek minősítése nyolc biofizikai kritériumon és az ún. finomítás módszerén alapul;
  • egyéb, sajátos hátrányokkal sújtott területek, melyek az ország kiterjedésének legfeljebb 10%-át teszik ki; a minősítés kritériumait az egyes uniós országok maguk határozzák meg.

Az uniós tagállamok az így kijelölt területeket a vidékfejlesztési és a jövedelemtámogatási kifizetések keretében egyaránt figyelembe veszik.

Hegyvidéki területek

Egy mezőgazdasági terület akkor minősül hegyvidékinek, ha:

  • olyan magasan fekszik, ahol a földművelés nehézkes;
  • meredek lejtői megnehezítik a szokásos mezőgazdasági gépek használatát;
  • a 62. szélességi körtől északra fekszik.

Jelentős természeti hátrányokkal rendelkező területek

Jelentős természeti hátrányokkal rendelkező területek azok, ahol bizonyos körülmények megnehezítik a gazdálkodást. Egy terület akkor minősül ilyen hátrányok által érintettnek, ha az alábbi körülmények valamelyike sújtja:

  • alacsony hőmérséklet,
  • szárazság,
  • túlzott talajnedvesség,
  • a talaj korlátozott vízelvezető képessége,
  • kedvezőtlen szerkezet és kövesség,
  • csekély gyökerezési mélység,
  • kedvezőtlen kémiai tulajdonságok,
  • meredek lejtés.

E területek kapcsán ún. finomítást is kell végezni, vagyis meg kell vizsgálni, hogy nem történt-e olyan jelentős fejlesztés, amelynek következtében e körülmények már nem érintik hátrányosan a földművelést. Ilyen fejlesztés például az, ha a túlzottan nedves talajt lecsapolják.

Sajátos hátrányokkal rendelkező területek

A sajátos hátrányokkal rendelkező területek azok, amelyeket a fent említettektől eltérő tényezők érintenek kedvezőtlenül. Ezek azok a területek, ahol nagy a veszélye a mezőgazdasági tevékenységek megszűnésének, pedig az aktív gazdálkodás valamilyen szempontból fontos, pl.:

  • a környezet megőrzéséhez vagy javításához;
  • a tájkép fenntartásához;
  • a terület idegenforgalmi értékének megőrzéséhez;
  • a partvonal védelméhez.

Az uniós tagállamok maguk jelölik ki az ilyen, sajátos hátrányokkal küzdő területeket, amelyek teljes kiterjedése nem haladhatja meg az adott ország összterületének 10%-át.

Vidékfejlesztési támogatás a hátrányos természeti adottságú területeken

A tagállamok nyújthatnak vidékfejlesztési kifizetéseket a hátrányos természeti adottságú területeken, hogy ellensúlyozzák azt az anyagi különbséget, amely a gazdálkodásban a jól művelhető területek és a hátrányos helyzetű területek között tapasztalható.

Jövedelemtámogatás a hátrányos természeti adottságú területeken

Az uniós országok dönthetnek úgy, hogy egyedi jövedelemtámogatást nyújtanak a hátrányos természeti adottságú területek számára. Jelenleg csak Dánia és Szlovénia él ezzel a lehetőséggel. Az egyes országokban a jövedelemtámogatásra előirányzott összeg 5%-a használható kiegészítő támogatások nyújtására a hátrányos természeti adottságú területeken gazdálkodók számára.