A világon mindenhol jól ismerik Olaszország egyik leghíresebb borát, a Chiantit (OEM). Az intenzív aromájú italt, melyet jellemzően paradicsomszószos tészta – vagy éppen máj és lóbab – mellé szokás fogyasztani, az idő előrehaladtával egyre kifinomultabb ízvilág jellemez.
A Chianti OEM színe élénk rubinvörös, mely az évek során sötétebb gránátos tónust vehet fel. Száraz, harmonikus zamata idővel lágy, bársonyos ízzé érik.
A termék eredete
A Chianti OEM az olaszországi Toscana régióból származik, ahol a szőlő ősidőktől fogva honos. A területen találtak pl. 10 millió éves, fosszilizálódott szőlőszemeket is.
Tudjuk, hogy már az etruszkok (i.e. 8 század – i. e. 3. század) is termesztettek szőlőt. A toszkán bornak már abban az időben is jó híre volt a régión kívül: Dél-Olaszországba és Galliába (amelynek nagy része a mai Franciaország területének felel meg) is exportáltak belőle.
A Chianti OEM bort a kora középkorban kezdték el termelni. Nevét a Firenze és Siena között elterülő hegyvidékről, a Chianti-hegységről kapta, amely ismert borvidék volt. A térség három legnagyobb települése (Castellina, Gaiole és Radda) Lega del Chianti néven szövetséget kötött.
Toscana nagyhercege, III. Cosimo de’ Medici 1716-ban elrendelte, hogy a Chianti nevet kizárólag a Lega del Chianti települései, Greve és a környező települések termelői adhatják boruknak. Ezzel elsőként ismerte el jogilag a Chianti bort.
A Chianti OEM előállítására kijelölt terület fokozatosan kiszélesedett, és ma már Közép-Toscana nagy részét magában foglalja (Arezzo, Firenze, Prato, Pistoia, Pisa és Siena megyék). Olaszországban 1967. augusztus 9-én ismerték el jogilag a térséget, mint a Chianti bor termőterületét; olasz ellenőrzött eredetmegjelöléssel ellátott Chianti bort azóta csak itt lehet készíteni.
Termelés
A Chianti OEM sajátos íze a régió éghajlati és földtani jellegzetességeit tükrözi. A szőlőtermesztéshez ideális a Tirrén-tenger felől érkező meleg levegő, és a lankás dombok által temperált hőmérséklet. A terület tengerszint feletti magasságának köszönhetően a napi hőmérséklet-ingadozás nagy, ezért a szőlő cukor- és savtartalma egyensúlyban van.
A Chianti OEM borhoz felhasznált szőlőfajták zöme a régióban honos. Ilyen például a Sangiovese, amely a Chianti legfontosabb alapanyaga (70–100%).
A Chianti OEM szőlőfajtáit általában a tengerszint felett 200–400 méteren termesztik; a felső határ 700 méter. A szőlő horizontális termesztése szigorúan tilos; ezen kívül viszont semmilyen más kikötés nincs a termesztés tekintetében, feltéve, hogy a szőlő és a bor megőrzi jellegzetes tulajdonságait.
Az érlelési módszertől és a szőlőfajták kombinálásától függően ma már többféle Chianti OEM létezik (pl. Chianti Superiore, Chianti Riserva), közös bennük az, hogy a szőlőt a fent említett területeken termesztik.