A zöldítés célja
Az Európai Unió területének mintegy fele mezőgazdasági művelés alatt áll. A gazdálkodók a vidék gondozói, ők alakítják a tájat, és munkájukkal közjavakat teremtenek az egész társadalom számára. Ugyanakkor a gazdák megélhetése a természeti erőforrásoktól függ, így például a talaj minőségétől és a víztől. A földművelésre erősen kihat az időjárás, a környezet és a biológiai sokféleség állapota, valamint a vízminőség.
A környezetbarátabbá válást (zöldítést) ösztönző közvetlen támogatásban azok a gazdák részesülhetnek, akik a környezetvédelmi és éghajlat-politikai célok elérését segítő gazdálkodást folytatnak. Az Európai Unió így díjazza a gazdálkodókat a természeti erőforrások megőrzésében és a közjavak előállításában játszott szerepükért, ami a piaci árakban nem tükröződik.
Az uniós országokban az agrárszektorbeli jövedelemtámogatások 30%-át a környezetbarátabbá válás ösztönzésére kell elkülöníteni.
Új közös agrárpolitika: 2023–2027
Az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti kiterjedt tárgyalásokat követően 2021 júniusában megállapodás született a közös agrárpolitika (KAP) reformjáról. Ennek a megállapodásnak a hivatalos elfogadására 2021. december 2-án került sor, és az új KAP 2023. január 1-jén kezdődik.
Az új közös agrárpolitikával olyan változások lépnek életbe a meglévő feltételességi rendszerben és a környezetvédelmi szempontok érvényesítését célzó rendelkezésekben, amelyek ambiciózusabb környezetvédelmi törekvéseket tükröznek és hozzájárulnak az európai zöld megállapodás célkitűzéseihez. Többek között ún. ökorendszerek kerülnek bevezetésre, amelyek erőteljesebben ösztönzik majd az éghajlat- és környezetbarát mezőgazdasági gyakorlatok térnyerését. A közös agrárpolitika átmeneti szabályairól szóló rendelet alapján 2023-ig a jelenlegi intézkedések alkalmazandók.
A zöldítési támogatás a gyakorlatban
A gazdálkodók akkor részesülhetnek a környezetbarátabbá válást ösztönző közvetlen támogatásban, ha eleget tesznek három környezetvédelmi követelménynek (elsősorban a talaj és a biológiai sokféleség védelme érdekében):
- a növénytermesztés diverzifikálása: mert a termények változatossága ellenállóbbá teszi a talajt és az ökoszisztémákat;
- állandó gyepterületek fenntartása: mert ez támogatja a szénmegkötést és védi a természetet (élőhelyeket);
- a biológiai sokféleséget támogató területek kialakítása a szántóföldek 5%-án, vagyis ökológiai jelentőségű területek, pl. fás területek, sövények vagy parlagon hagyott területek fenntartása, amelyek kedveznek a biodiverzitásnak és vadon élő fajok élőhelyeiként szolgálnak.
A növénytermesztés diverzifikálása
A 10 hektárnál nagyobb alapterületű gazdaságokban legalább kétféle haszonnövényt kell termeszteni, a 30 hektárnál nagyobb gazdaságokban pedig legalább hármat. A fő termény nem foglalhatja el a terület több mint 75%-át. Az egyes gazdaságok helyzetének függvényében vannak kivételek a szabályok alól. Például más a helyzet a nagy részben gyepterülettel fedett gazdaságokban, hiszen a gyep önmagában is kedvez a környezetnek.
Állandó gyepterület fenntartása
A mezőgazdasági területen belül az állandó gyepterület arányát az uniós tagállamok országos vagy regionális szinten határozzák meg, 5%-os tűréshatárral. Emellett a tagállamoknak ki kell jelölniük környezetvédelmi szempontból érzékeny állandó gyepterületeket. Ezeket a gazdálkodók nem szánthatják fel és nem alakíthatják át.
Ökológiai jelentőségű területek
A 15 hektárnál nagyobb szántóterületet kezelő gazdálkodóknak gondoskodniuk kell arról, hogy e terület legalább 5%-át ökológiai jelentőségű területként tartsák fenn a biológiai sokféleség megóvása és javítása érdekében.
Mentességek
Az adminisztratív terhek csökkentésére és az arányosságra tekintettel a mezőgazdasági kistermelőknek nem kell alkalmazniuk a környezetbarátabbá válást ösztönző szabályokat.
Az ökológiai termelők automatikusan kapják a zöldítési támogatást, mivel az általuk vállalt munka a jellegéből adódóan környezetbarát.
Egyéb kivételek is alkalmazhatók a gazdálkodók egyéni helyzetének megfelelően.
A zöldítés alternatívái
Az uniós tagállamok lehetővé tehetik, hogy a gazdák egy vagy több zöldítési követelményt más egyenértékű módszerekkel teljesítsenek. Az egyenértékű módszereknek az egyes országok vidékfejlesztési programjaiban meghatározott agrár-környezetvédelmi programokon, illetve nemzeti vagy regionális tanúsítási rendszereken kell alapulniuk.
Az uniós országoknak biztosítaniuk kell, hogy az alternatív módszereket alkalmazó mezőgazdasági termelők ne vehessék egyidejűleg igénybe a kötelező környezetbarátabbá tételt ösztönző jövedelemtámogatást és a vidékfejlesztési támogatást.
Kapcsolódó információk
A meg nem felelés esetén alkalmazott szankciók
A zöldítési követelményeket megszegő gazdák kevesebb támogatást kapnak. A támogatáscsökkentést a nem megfelelően kezelt hektárok száma és a követelmény jellege alapján számítják ki.
2017 óta a tagállami kormányok közigazgatási büntetéseket is kiszabhatnak a kifizetés csökkentésén felül. E büntetéseknek a meg nem felelés súlyosságával és mértékével arányosnak kell lenniük.
Szabályozás
A zöldítésre a közös agrárpolitika közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályai alkalmazandók (az 1307/2013/EU rendelet, a 639/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet és a 641/2014/EU végrehajtási rendelet).
