A 2040-es Scenar-tanulmány átfogó elemzést nyújt a közös agrárpolitikával (KAP) kapcsolatos két hipotetikus forgatókönyvnek az uniós mezőgazdasági ágazatra és annak tágabb környezetére gyakorolt lehetséges hatásairól. A tanulmány célja, hogy hozzájáruljon a KAP jövőjéről szóló szakpolitikai vitákhoz azáltal, hogy mennyiségi betekintést nyújt a KAP alternatív megvalósítási pályáinak általános következményeibe.

A gazdasági fenntarthatósághoz vezető út
A gazdaságok gazdasági életképessége központi jelentőséggel bír az EU mezőgazdasága számára. Ha nem lenne képes rövid és hosszú távon egyaránt stabil és kielégítő jövedelmet biztosítani, a mezőgazdaság nem tudná létfontosságú termékekkel ellátni a társadalmat, és a nélkülözhetetlen agrárszolgáltatásoknak is híján lennénk.
A közös agrárpolitika (KAP) ezért számos eszközzel rendelkezik ahhoz, hogy biztosítsa a gazdaságok gazdasági életképességét. A közös agrárpolitika gazdasági eszközei javíthatják a környezet állapotát vagy a társadalmi fenntarthatóságot, de semmi esetre sem veszélyeztethetik őket.
A 2023–27-es időszakra szóló KAP
A 2023–27-es időszakra szóló KAP meg fogja szilárdítani a mezőgazdasági termelők ellátási láncban betöltött szerepét, és növelni fogja az agrár-élelmiszeripari ágazat versenyképességét:
- Jobb alkupozíció: az új szabályok megszilárdítják a termelők közötti együttműködést, közös munkára ösztönözve őket, és lehetővé teszik a számukra, hogy ellensúlyt képezzenek a piacon.
- Piacorientáltság: A 2023–27-es időszakra szóló KAP továbbviszi a korábbi reformok általános piacorientáltságát, és arra ösztönzi az EU-ban működő gazdaságokat, hogy a kínálatot hangolják össze az európai és Európán kívüli kereslettel.
- Válságtartalék: a jövőbeli válságok kezelése érdekében a megreformált KAP új pénzügyi tartalékot tartalmaz, melynek összege legalább 450 millió eurót tesz ki évente.
- A borágazat támogatása: külön szabályok gondoskodnak a borágazat támogatásának javításáról.

A KAP támogatja a vidéki közösségeket, és elősegíti, hogy a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás be tudja tölteni szerepét, mely a társadalom egésze szempontjából létfontosságú.

A közös agrárpolitika érvényre juttatja a környezetvédelmi előírásokat, és elősegíti a környezetbarát gazdálkodást.
Gazdasági fenntarthatóság a gyakorlatban
A gazdaságok gazdasági életképességének megóvása
Bár a mezőgazdasági termelők sokat tehetnek azért, hogy tevékenységük fenntarthatóbb legyen, a gazdasági fenntarthatóságra a külső tényezők vannak a legnagyobb hatással. Az utóbbi években a geopolitikai, valamint a természetet és az éghajlatot érintő környezeti változások egyre nyilvánvalóbb következményekkel jártak Európa-szerte. Fennakadásokat okoztak többek között az instabil időjárási körülmények (aszályok és áradások), a geopolitikai események (az Ukrajna elleni invázió) és a betegségek (a Covid19-világjárvány). Ennek következtében bizonyos esetekben alacsonyabb lett a terméshozam, piaci zavarok jelentkeztek és a mezőgazdasági üzemek jövedelmezőségét a volatilitás jellemezte. Ezért a KAP tartalmazza a gazdaságok rövid és hosszú távú gazdasági életképességének megőrzését és védelmét szolgáló megfelelő eszközöket.
A KAP célja, hogy elősegítse a gazdaságok fenntarthatóságát, mégpedig a gazdaságok fennmaradását biztosító jövedelem és a reziliencia biztosítása, a piacorientáltság fokozása és a versenyképesség növelése, valamint a mezőgazdasági termelők értékláncon belüli helyzetének javítása révén.
Ezek a célkitűzések a következő szakpolitikai eszközök segítségével érhetők el:
- A gazdaságok fennmaradását biztosító jövedelem és a reziliencia támogatása az Unióban az élelmezésbiztonság támogatása érdekében: a méltányos jövedelemtámogatási rendszer megvalósítása, olyan eszközök biztosítása, amelyek segítik a kockázatok kezelését és az agrár-élelmiszeripari ellátási láncon belüli nagyobb egyenlőség, valamint az importált termékekkel egyenlő versenyfeltételek elérését;
- A piacorientáltság fokozása és a versenyképesség növelése: például korszerűsítésre vagy együttműködésre irányuló beruházásokhoz nyújtott vidékfejlesztési támogatás segítségével, pénzügyi eszközökkel együtt; ezt a célkitűzést a földrajzi árujelzőkre és a minőségrendszerekre vonatkozó uniós politika is alátámasztja;
- A mezőgazdasági termelők értékláncon belüli helyzetének javítása: egyedi támogatások nyújtása a gyümölcs- és zöldségágazatnak, a méhészetnek, a bor- és a komlóágazatnak, az olívaolaj- és étkezésiolajbogyó-ágazatnak és más ágazatoknak.
További információk
A 2023–27-es időszakra szóló KAP fő szakpolitikai célkitűzései
- 2020. MÁJUS 18.
Ágazati beavatkozások
A termelői és szakmaközi szervezetek szerepe
Az ágazati beavatkozások – többek között a termelői szervezeteken és a termelői szervezetek társulásain keresztül – erősítik a mezőgazdasági termelők pozícióját, és fokozzák rezilienciájukat és versenyképességüket. Ezek a szervezetek a reziliencia és a versenyképesség előmozdításán túl is számos előnnyel járnak. Például lehetővé teszik a mezőgazdasági termelők számára, hogy együttesen ruházzanak be olyan technológiákba, amelyek külön-külön pénzügyileg elérhetetlenek lehetnek számukra, ezáltal előmozdítva a gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból fenntartható termelési gyakorlatokat.
Emellett az ágazati beavatkozások hozzájárulnak a mezőgazdasági termelők értékláncon belüli helyzetének megerősítéséhez azáltal, hogy mentességet biztosítanak a termelői szervezetek számára bizonyos versenyszabályok alól. Ez lényegében lehetővé teszi a mezőgazdasági termelők számára, hogy kihasználják kollektív tárgyalási pozíciójukat.
Ágazati programok
Elismerve a termelői szervezetek által nyújtott sokrétű előnyöket, az EU finanszírozza az ilyen szervezetek létrehozását, valamint a különböző célkitűzéseket tartalmazó ágazati programokat. Ezek a programok olyan tevékenységeket foglalnak magukban, mint például:
- a termelés megtervezése és megszervezése,
- az ellátás koncentrálása,
- a termékek forgalomba hozatala,
- korszerűsítés,
- a fenntartható termelési módszerekre irányuló kutatás és fejlesztés,
- ideértve az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló tevékenységeket is,
- valamint innovatív gyakorlatok és technikák.
A tudás és az innováció szerepe
A tudás és az innováció segíthet abban, hogy a mezőgazdaság nyereséges legyen, és az is maradjon:
- a kutatás és az innováció révén olyan új technikákra és technológiákra tehetünk szert, amelyek anélkül javítják a termelékenységet, hogy további terhet rónának a környezetre, a mezőgazdasági tanácsadó rendszer segítségével pedig gondoskodni lehet arról, hogy a mezőgazdasági termelők folyamatos tájékoztatást kapjanak a legújabb fejleményekről és fejlesztésekről;
- a mezőgazdaság termelékenységét és fenntarthatóságát célzó európai innovációs partnerség (EIP-AGRI) ösztönzi az innovatív ötletek megszületését és megismertetését, így segítve a mezőgazdasági termelőket abban, hogy „kevesebből többet és jobbat” állítsanak elő.
Magyarázó feljegyzés a monitoring és értékelés elvégzéséhez szükséges adatokról
A bizonyos ágazatokban végrehajtott beavatkozásokkal kapcsolatos adatokra vonatkozó magyarázó feljegyzés ismerteti azokat az információk bejelentésére szolgáló formanyomtatványokat, amelyeket az uniós országok illetékes hatóságainak az (EU) 2022/1475 végrehajtási rendelet V. mellékletével összhangban be kell nyújtaniuk a Bizottságnak.
- 2023. NOVEMBER 21.
- 2023. MÁJUS 24.
- 2023. MÁJUS 24.
- 2023. MÁJUS 24.
- 2023. MÁJUS 24.
- 2023. MÁJUS 24.
Kapcsolódó linkek
Ensuring sustainable farming by linking income support to respect for rules.
Az ökorendszerek támogatásban részesítik azokat a gazdálkodókat, akiknek termelési módszerei segítik az uniós környezetvédelmi és éghajlat-politikai célok elérését.
Agriculture and forestry can contribute to the economic sustainability of the EU by producing biomass to fuel the bioeconomy.
The European Commission monitors and evaluates producer organisations’ activities, based on a common set of performance indicators.
Reports and findings of evaluations and external studies completed on programmes, measures, and practices relating to farmers and farming.
Reports and findings of evaluations and external studies completed on programmes, measures, and practices relating to rural areas.

